| Airy, George Biddell, Sir
Alnwick, Anglia, 1801. júl. 27. - London, 1892. jan. 2. Angol matematikus, csillagász
1823-ban végzett a Cambridge-i Egyetemen. 1826-tól egy évig az egyetem matematika-professzora volt, Newton egykori tanszékét vezette. 1828-ban a csillagászat professzora és Cambridge-i obszervatórium igazgatója lett. 1835-ben királyi csillagásszá (Astronomer Royal) nevezték ki, ezt a pozíciót 46 éven keresztül töltötte be. Újjászervezte a Greenwich-i obszervatóriumot, jelentősen fejlesztette annak felszerelését. Sajátmaga is tervezett és szerkesztett csillagászati eszközöket. Bevezette a spektroszkópiai vizsgálatokat, a napfoltok rendszeres megfigyelését Airy tűzte ki a Greenwich-i délkört 1851-ben, amelyet nemzetközi megállapodásban 1884-ben fogadtak el a földrajzi fokhálózat kiindulásaként. Jelentős eredményeket ért el a matematikai fizikában és a csillagászatban. Kidolgozta a szivárvány teljes elméletét. Bevezette a ma róla elnevezett Airy-függvényeket. Vizsgálta a Jupiter tömegét, kimutatta a Föld és a Vénusz mozgása között lévő eltéréseket. Meghatározta a Föld átlagos sűrűségét. Tiszteletére krátert neveztek el róla a Marson és Holdon. Az utókor Airy tévedéseit is számon tartja. Nem tulajdonított kellő jelentőséget John Adams számításainak, ez hozzájárult ahhoz, hogy a Neptunusz felfedezőjeként ma Leverrier-t ismerjük.
|  | | Web dokumentumok |
