Angol matematikus és csillagász
Cambridge-ben tanult, a St Johns's College-ben, ösztöndíjasként. Még diákkorában, 1845-ben kiszámította a Naprendszer feltételezett új bolygójának, a Neptunusznak helyét és tömegét, magyarázatot keresve az Uránusz keringési pályája és a Kepler és Newton törvényei közötti ellentmondásra. Eredményeiről tájékoztatta a kor két neves angol csillagászát, akik azonban nem segítették az eredmények közzétételét, így azok ismeretlenek maradtak. Ugyanebben az időben, tőle függetlenül hasonló számításokat végzett Le Verrier is, aki elküldte számításait a berlini obszervatóriumba, s a Neptunuszt ezek alapján fedezte fel Galle 1846. szeptember 23-án. 1858-ban a St Andrews Egyetem (Fife, Skócia) matematikaprofesszora, 1859-ben a Cambridge-i egyetemen a csillagászat és geometria professzora lett, majd 1861-ben a Cambridge-i obszervatórium igazgatójává nevezték ki. Fontos eredményeket ért el a meteorrajok és üstökösök közötti kapcsolat tisztázásában. Kimutatta, hogy a 33 évente, november 13. körül jelentkező Leonida-meteorraj az 55P Tempel-Tuttle üstökösből ered. Elnyerte a Királyi Asztronomiai Társaság Aranyérmét. Egy holdkráter viseli a nevét. A Neptun legkülső ismert gyűrűje is róla kapta a nevét. Az Adams díjat a Cambridge-i Egyetem az ő felfedezésének emlékére alapította.