Geofizikus, bányakutató-mérnök
Sopronban, a Nehézipari Egyetem Bányamérnöki Karán 1952-ben szerzett bányakutató-mérnöki diplomát. Tudományos munkatárs lett, majd 1956 és 1959 között félállásban tanársegéd. Már 1955-ben az MTA Geofizikai Kutatólaboratóriumában dolgozott, ahol 1957-tõl osztályvezetõ. Közben a Geofizikai Mûszergyár (késõbb GAMMA Mûvek) soproni részlegét vezette. 1962-ben szerzett mûszaki egyetemi doktori címet Miskolcon, akadémiai doktori értekezését 1969-ben védte meg. Alapító tagja volt a Magyar Geofizikusok Egyesületének, és több nemzetközi szervezet elnöke lett. Sok egyéb kitüntetése mellett az MTA rendes tagja, Széchenyi-díjas (1996). Geoelektromos módszereket és mûszereket fejlesztett. Fõ kutatási eredményeit a Pannon-medencén belül az elektromos vezetõképesség inhomogenitásainak feltárásában érte el. 1971 és 2005 között az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet (a HUN-REN Földfizikai és Ûrtudományi Kutatóintézet elõdje) kutatója, több mint negyedszázadon át igazgatóhelyettese volt. (Hujter Mihály)