Meteorológus
1906-ban a bölcsészdoktori oklevelet megszerezve belépett a Meteorológiai Intézethez. 1919-ben kezdeményezésére alakult az Intézet agrometeorológiai osztálya, amelynek vezetõjévé nevezték ki. 1925-tõl a József Mûegyetemen gazdasági éghajlattant adott elõ. 1927-tõl a Mezõgazdasági Múzeum igazgatóhelyettese, majd 1936-tól igazgatója volt. Elsõsorban a növénybetegségek és az idõjárás közti összefüggések kutatásával szerzett érdemeket, tanulmányozta egyes meteorológiai elemek idõbeni hatását a terméseredményekre, a növények biológiai igényeit az éghajlat iránt. A fásítás problémáival és az Alföld szélviszonyaival is foglalkozott. Állandó munkatársa volt Az Idõjárás c. folyóiratnak, 1910-tõl 1927-ig õ készítette a Havi jelentést Magyarország idõjárásáról.

Gépészmérnök, feltaláló
Oklevelét Budapesten 1917-ben szerezte. 1921-ben a Telefon Hírmondónál, 1929-tõl a Postakísérleti Állomáson, 1950-ben a Távközlési Kutató Intézetben, 1952-ben a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban dolgozott. 1953-ban a Postakísérleti Állomáson részt vett az elsõ magyar televíziós kép- és hangadó berendezés létrehozásában. Ennek keretében dolgozta ki a 625 soros "flying-spot" filmközvetítõ egységet saját találmányú kettõs optikai rendszerrel. Ezután a Magyar Televíziónál dolgozott 1957-ig. Sokoldalú munkásságot fejtett ki: hõtechnikai területen elsõ találmánya a hõszivattyú volt. Legjelentõsebb alkotásai az elektronika és kibernetika területére esnek. 1930-ban szabadalmaztatta elektronikus ("éter-") orgonáját, melynek egy oktávját el is készítette. Színes televíziós rendszerekkel már a 30-as évek közepén foglalkozott. 1935-ben feltalált egy beszédírógépet, 1944-ben járógépet. 1949-ben megjelent tanulmányában az elektronikus számítógépek elve alapján a kétlépéses sakkfeladványok mechanikus megfejtését tárgyalta és gépének rajzát közülte. Kidolgozott egy logikai gépet, amellyel különbözõ ok- és okozati kapcsolatok automatikusan felismerhetõk.

Építészmérnök
Oklevelét 1933-ban a budapesti mûegyetemen szerezte. 1934-1935-ben a Fõvárosi Közmunkák Tanácsának alkalmazottja. 1935-tõl a mûegyetem középkori építészeti tanszékén adjunktus. 1940-ben doktori címet nyert. A középkori magyar építészet kutatásával foglalkozott és számos nagy értékû mûemlékfelmérést végzett. Nevéhez fûzõdik a margitszigeti domonkos apácakolostor sírkápolnájának feltárása, a zsámbéki templomrom és kolostor építészettörténeti feltárása, felmérése és konzerválása és a felsõ-õrsi templom helyreállítása. Õ végezte a borsi kastély helyreállítását, közremûködött az aranyosmedgyesi kastély, valamint a beregszentmiklósi Rákóczi-kastély helyreállításában. Apjával, Lux Kálmánnal együttmûködve számos mûemlék-helyreállítási munkát végzett. Kutatási, felmérési eredményeit számos tanulmányban tette közzé.

Svájci matematikus
1913-tól a Göttingen-i egyetemen tanult, ahol a kor legkiválóbb matematikusai voltak tanárai között. Doktori disszertációját differenciálgeometriai témában írta, ebben bevezette a Finsler-tér fogalmát. 1922-ben a kölni egyetemen habilitált. 1927-tõl a zürichi egyetemen tanított, ahol 1944-ben rendes professzor lett. Munkássága a differenciálgeometrián kívül kiterjedt a halmazelméletre, számelméletre és a matematika alapvetõ kérdéseire. Jelentõs eredményeket ért el az úgynevezett halmazelméleti antinómiákkal kapcsolatban.

Német születésû amerikai fizikus
Berlinben, majd Princetonban tanult, 1940-ben doktorált gyors neutronoknak héliummal való kölcsönhatásának témájából, eközben John Wheelerrel felfedezték a spin-pálya kölcsönhatást. A gyors neutronokra vonatkozó kutatásait a világháború idején a Manhattan programban folytatta. 1946-tól a Wisconsin-Madison Egyetem fizikaprofesszora lett. Gyors neutronok hatáskeresztmetszeteinek vizsgálatával foglalkozott, majd miután a labort 1970-ben terrortámadás érte, a neutronoknak az anyagtudományban és az orvoslásban való felhasználásával foglalkozott. (Piriti János)

Francia matematikus
Szegény családban született, de jó oktatásban részesült. Monge tanítványa volt, késõbb munkatársa is lett. Több különbözõ intézményben oktatott matematikát és asztronómiát. A csillagászat területén bolygók pályaszámításait végezte. 1799-töl Párizsban 1812-ig az École Polytechnique tanára volt. 1812-ben az újonnan alapított Collège de France tanára lett. Számos fontos kézikönyvet írt, fõmûve a "Traité élémentaire de calcul differéntiel et du calcul intégral", melyet angolra is lefordítottak, és Angliában is évtizedekig használták tankönyvként. A Holdon a Lacroix-kráter õrzi nevét.

Amerikai fizikus
A Cornell Egyetemen mérnöki tudományokat, 1893-tól a Berlini Egyetemen fizikát tanult, itt élethosszig tartó barátságot kötött Max Planckkal. 1903-tól a Cornell fizikaprofesszora, 1919-tõl a fizikai intézet vezetõje volt. Edward Nicholsszal alapították a Physical Review c. folyóiratot, amely máig a fizikai tudományok egyik legfontosabb kiadványa. Az Amerikai Fizikai Társaság elsõ titkára, majd elnöke volt. Tudományos munkásságának fõ területei az anyagok lumineszcenciájának, az elektromágneses rezgéseknek és a katódsugaraknak a vizsgálatai voltak. (Piriti János)

Holland csillagász, szociológus
1898-tól a leideni obszervatórium munkatársa volt. 1902-tõl a németországi Szocialista Párt által alapított berlini majd brémai iskoláján tanított. Meggyõzõdéses marxista lett, számos politikai, ideológiai tárgyú munkát publikált. Az 1. világháború kitörésekor visszatért Hollandiába, itt középiskolai tanárként mûködött. Kinevezését a leideni egyetemi obszervatóriumba az oktatásügyi miniszter 1918-ban politikai tevékenysége miatt meggátolta. Az amszterdami városi tanács azonban kinevezte a csillagászat oktatójának, majd 1925-ben professzorának az amszterdami egyetemen. 1925-ben megszervezte az amszterdami egyetem Csillagászati Intézetét. A Tejútrendszer csillagainak térbeli eloszlásával foglalkozott, hosszabb ideig Jáván tanulmányozta a Tejút déli égen látható szakaszát. Jelentõs vizsgálatokat végzett a csillagok légkörére, a csillag-légkörök hidrogén mennyiségére és a naplégkör mennyiségi elemzésére vonatkozóan. A csillagászat történetérõl megjelent összefoglaló mûve ma is alapmunkának számít. Mindvégig a kommunista eszmék híve maradt. Az orosz forradalom eseményei azonban kiábrándították a lenini-sztálini irányvonalból. Fellépett az ún. szociáldarwinizmussal szemben. Tudományos eredményeit a Harvard Egyetem tiszteletbeli doktorátussal, az angol Királyi Csillagászati Társaság aranyéremmel ismerte el. Nevét a Hold egyik krátere, a 2378.sz. kisbolygó és az Amszterdami Csillagászati Intézet új elnevezése is õrzi. (Bartha Lajos)

Holland csillagász
A Groningeni Egyetemen végzett tanulmányai után, 1924-tõl csillagász volt a Leideni Obszervatóriumban. 1945-ben az intézet igazgatója lett, ezt a tisztséget 1970-ig töltötte be. 1927-ben megállapította, hogy a Tejútrendszer forog és meghatározta ennek a differenciális rotációnak az alapvetõ paramétereit. Az 1950-es években részt vett a Tejútrendszer hidrogén-felhõinek feltérképezésében a 21 cm-es rádiósugárzásuk alapján. Vizsgálta az üstökösök eredetét, felvetette egy a Naptól kb 50.000 csillagászati egységnyire elhelyezkedõ felhõ létét, ahonnan az üstökösök érkeznek. A késõbb Oort-felhõnek elnevezett térrész létezését a legtöbb csillagász elfogadja. 1958 és 1961 között a Nemzetközi Csillagászati Unió elnöke volt.

Német matematikus
Tanulmányait Berlinben, Freiburg-ban és Göttingen-ben végezte. 1933-ban a nácizmus elõretörése miatt Angliába menekült, 1934-1935-ig a bristoli egyetemen számelmélettel foglalkozott, ez idõszakban érte el leghíresebb eredményeit. 1946-ban visszatért Bristolba és 1949-64-tõl a matematika tanszék vezetõje volt. Az 1960-as években a torontoi egyetem matematika tanszékét vezette. 1959-61-ig a londoni Mathematical Society elnöke volt.

Állatorvos, agrármérnök, egyetemi tanár
Oklevelét a magyaróvári Gazdasági Akadémián mezõgazdászként 1906-ban szerezte, majd a budapesti Állatorvosi Fõiskolán tanult állami ösztöndíjjal, s 1909-ben diplomázott állatorvosként. 1911-ben a Mosonmagyaróvári Akadémián tanársegéd, 1912-tõl tanár, 1919-tõl a budapesti Állatorvosi Fõiskola tanára, 1923-1933-ban dékán. 1927-1960-ban az Országos Gyapjú és Selyem Intézet igazgatója volt. 1945-1948-ban kari dékán, 1948-1960-ig az Állattenyésztési Kutató Intézet igazgatója. A magyar agrártudomány kiemelkedõ tagja, jeles juh- és állattenyésztési szakember, megszervezte a juhtörzskönyvezést, bevezette a tejelés ellenõrzését. Õ tenyésztette ki a magyar fésûs merinó juh fajtát. Számos közleménye jelent meg a hazai és külföldi szaklapokban. 1953-tól az MTA levelezõ, 1960-tól rendes tagja volt.

Építõmérnök
A Mûegyetemen építõmérnöki diplomát szerzett, majd elvégezte Magyaróváron a mezõgazdasági akadémiát. A Marcalvölgyi Víztársulat munkatársaként a mérnöki munka minden ágát gyakorolta. Utak, hidak tervezése, számos mederrendezés, a Marcal szabályozása fûzõdik nevéhez. Õ tervezte Mersevát (Vas megye) sághegyi bazaltkõbõl épült evangélikus templomát, valamint Halászy Jenõvel együtt a Sághegyen álló Trianon-emlékkeresztet. A õ tervei alapján nyerte el jelenlegi formáját a Kemenesmagasi temetõben lévõ Berzsenyi-kripta.

Francia matematikus
Életérõl kevés adatot tudunk. Nemesi származású volt, a francia forradalom alatt, 1792-ben royalistaként bebörtönözték. Napoleon ideje alatt, ugyancsak royalista nézetei miatt, külföldre kellett menekülnie, késõbb azonban visszatérhetett Párizsba. Legfontosabb eredményeit a végtelen sorok elméletével kapcsolatban érte el. Nevéhez fûzõdik a Parseval-formula.

Francia fizikus
Francia arisztokrata családban született. Az École Navale (tengerészeti iskola) elvégzése után kilenc évig tengerésztisztként szolgált. 1904-ben fordult érdeklõdése a fizika felé. Paul Langevin mellett megszerezte a doktori címet. A család párizsi palotájában jól felszerelt laboratóriumot hozott létre, ahol fizikusokból egy csoportot szervezett, és fõként röntgendiffrakciós kísérleteket végzett. A forgókristály-módszer bevezetésével elsõként sikerült egy abszorpciós élt meghatároznia. Ezzel megalapozta a röntgen-spektroszkópiát. Eredményei jelentõsen hozzájárultak az atomszerkezet megismeréséhez. Õ irányította fiatalabb fivérének, Louis-nak az érdeklõdését a fizika felé. 1906-ban, apja halálakor örökölte a hercegi címet. 1934-ben választották az Académie Française tagjává, 1946-ban lett a brit Royal Society külföldi tagja. 1942-tõl 1946-ig a Collège de France professzora volt. Közvetlen leszármazott nélkül halt meg, a hercegi cím testvérére, Louis-ra szállt.

Gyógyszerész, vegyészmérnök, farmakológus szakgyógyszerész
Gyógyszerész dinasztiából származott. Nagyapja, apja, nagybátyja gyógyszerészek voltak. 1949-ben a budapesti tudományegyetemen, 1956-ban a Budapesti Mûszaki Egyetemen, 1960-ban a SOTE-n szerzett diplomát. 1973-ban szakgyógyszerészi diplomát szerzett gyógyszerhatástan-toxikológiai tárgykörben. 1956-ban az Egészségügyi Minisztériumban egészségügyi tanácsadóként mûködött, majd 1957-ben állásából eltávolították. 1960-tól a Honvéd Egészségügyi Szolgálat munkatársa, majd a Chinoin Rt. Orvostudományi Fõosztályának vezetõje lett. Ezt követõen a SOTE Gyógyszerészeti Intézetének tudományos fõmunkatársa, a Chinoin Rt. tudományos tanácsadója. Részt vett több gyógyszerkészítmény, injekció felfedezésében. Több mint ötven szabadalom és kilencven tudományos közlemény szerzõje. Kiváló Feltaláló. Számos elismerést, díjat kapott munkásságáért. 1970-ben a No-Spa felfedezéséért Mészáros Zoltánnal közösen Állami Díjjal tüntették ki.

Svájci matematikus, csillagász
A strassburgi egyetem matematikaprofesszora volt. 1564-ben saját szerkesztésében kiadta Euklidész Elemeit. 1568-ban könyvet adott ki Kopernikusz heliocentrikus rendszerérõl, azonban nem teljesen világos, hogy õ maga teljesen, vagy csak részben fogadta-e el Kopernikus nézeteit. Õ tervezte a strassburgi katedrális asztronómiai óráját, mely korának matematikai, fizikai és csillagászati ismereteinek összefoglalásán alapult. Az óra 1842-ig volt a katedrálisban, ekkor egy új szerkezettel cserélték ki.

Francia-amerikai ornitológus, természettudós, festõ
Franciaországban nevelkedett, itt festészeti tanulmányokat is folytatott. Tizennyolc éves korában Amerikába ment, ahol apja birtokán gazdálkodott. Üzleti tevékenysége mellett kezdte Észak-Amerika madárvilágának tanulmányozását. Miután vállalkozása tönkrement, egy ideig állatkitöméssel foglalkozott, majd portrékat készített és rajzot tanított. Számos utazást tett Észak-Amerika területén, madarakra vadászott és megfigyelte õket természetes környezetükben. 1826-ban Nagy-Britanniába utazott, madarakról készített rajzait Londonban jelenttette meg. 1839-ban visszatért Amerikába, itt élt haláláig. Képeit hivatásos ornitológusok többször kritizálták az ábrázolt madarak olykor természetellenes beállítása és pontatlan részletei miatt, munkája azonban nagy értéket képvisel, alapvetõ jelentõségû az amerikai ornitológia történetében.

Német vegyész, mérnök, Nobel-díjas
A lipcsei egyetemen tanult, 1898-ban kapott doktori fokozatot szerveskémiai kutatásaiért. Érdeklõdése sokirányú volt, 1894-ben Charlottenburgban mérnöki tanulmányokat folytatott, üzemi gyakorlatot szerzett. Lipcsét elhagyva a Badische Anilin- und Soda-Fabrik AG-nél dolgozott, amelynek késõbb, amikor a cég az IG Farben kartell része lett, elnöke volt. Fritz Haber eljárása elemeibõl, hidrogénbõl és nitrogénbõl szintetizálta az ammóniát, katalitikusan, nagy nyomáson. Bosch sikeresen helyezte át a folyamatot a laboratóriumból ipari méretekbe. Az ehhez szükséges kutatások keretében több mint 20 000 kísérletet végzett el. Megalkotta az ipari hidrogéngyártás Bosch-eljárását is. 1931-ben Friedrich Bergius társaságában kapta meg a kémiai Nobel-díjat nagynyomású kémiai eljárások kidolgozásáért.

Indiai matematikus
Egy, középiskolás korában kezébe került matematikakönyv hatására önálló kutatásba kezdett. Újra felfedezett számos, a szakirodalomban már ismert eredményt is, azonban számos figyelemreméltó új eredményt ért el, többek között a hipergeometrikus sorok és az elliptikus függvények területén. A madrasi egyetemre nem vették fel, mivel a matematikán kívül más tárgyakból tett vizsgái nem sikerültek. Támogatói segítségével tisztviselõi állást kapott, matematikai eredményei azonban már szakfolyóiratokban is megjelentek. Több angliai professzornak elküldte eredményeit. G. H. Hardy felismerve Ramanujan rendkívüli tehetségét és eredményeinek jelentõségét lehetõvé tette, hogy Ramanujan Cambridge-be menjen, ahol felvették az egyetemre, noha nem rendelkezett a megfelelõ elõképzettséggel. Együttmûködésük számos jelentõs eredményt hozott, Hardynak sikerült számos, Ramanujan által kimondott, de megfelelõ matematikai szigorúsággal nem bizonyított tételét bizonyítania, többek között a számelméletben. Ramanujan az elsõ indiai volt, akit a Royal Society tagjai közé választott. 1919-ben visszatért Indiába, ahol hamarosan, nagyon fiatalon meghalt. Jegyzetfüzeteiben fennmaradt bizonyítatlan eredményeinek feldolgozásával számos neves matematikus foglalkozott.

Orvos, várostörténész
Német és holland egyetemeken filozófiát tanult, majd a nagyszombati és budai egyetemen orvosi tanulmányokat folytatott. Borsod megye "physicus"-aként (tisztiorvosaként) õ indította meg a kórbonctani kutatást és a rendszeres járványügyi vizsgálatokat Magyarországon. Szerteágazó természetkutató munkát folytatott. Orvos-meteorológiai és orvos-földrajzi kutatásokat végzett. Külföldön is figyelmet keltett a lelki izgalmak betegség-kiváltó és befolyásoló hatását ismertetõ értekezése. Tanulmányozta az idõjárás egészségre gyakorolt hatását. Egyike volt az elsõ, folyamatos mûszeres meteorológiai észleléseket végzõ megfigyelõknek, összegyûjtött mérési eredményeit kiadta. Átfogó munkában dolgozta fel Miskolc földrajzát, természetrajzát, iparát, lakosságát és egészségügyét. Több tanulmányával külföldi akadémiák díjait nyerte el. (Bartha Lajos)

Orvos, egészségügyi szervezõ
Pozsonyban jogi tanulmányokat folytatott, majd Pesten nevelõi állást vállalt. Közben elvégezte az egyetem orvosi karát. 1844-ben Bécsben folytatta tanulmányait. Itt ismerte meg Semmelweis Ignácot, kivel életre szóló barátságot kötött. 1847-tõl Balassa János mellett tanársegéd. 1848-ban a hadi sebészet oktatója, majd kórházi fõorvos és Görgey honvédseregében törzsorvos. A szabadságharc után nem térhetett vissza az egyetemre. Magántanári képesítési kérelmét protestáns volta miatt az orvosi kar visszautasította. 1857 ben megalapította az Orvosi Hetilapot, melynek 32 évig állt az élén, 1863-ban a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatot. Lengyel Endrével szerkesztette az 1862-ben kiadott Orvosgyógyszerész mûszógyûjteményt. Az orvosképzés korszerûsítése, a közegészségtani tanszék létesítése, a klinikák fejlesztése, az orvostovábbképzés elindítása fûzõdik a nevéhez. A Szombathelyi Kórház (mely nevét viseli) Markusovszky-emlékérmet alapított, mellyel a legkiválóbb közlemények szerzõit jutalmazzák. 1863-tól az MTA tagja.

Építész, építészettörténész
Rados Gusztáv matematikus fiaként a mûvészetek iránt mutatott különös érdeklõdést. Egyszerre volt mûegyetemi hallgató az építész karon és tanult zeneszerzést a Nemzeti Zenedében. Mindezt az elsõ világháború éveiben, amikor is több mint két évig a fronton teljesített szolgálatot. 1919-ben szerezte meg építészmérnöki oklevelét és kezdett tanítani a mûegyetem középkori építészettörténeti tanszékén, amelyet az ebben az évben elhunyt Schulek Frigyes fejlesztett nemzetközi rangúvá. A historizmus irányzatába kapcsolódott be "Magyar kastélyok" c. munkájával, miközben megszerezte a mûszaki doktori fokozatot és az egyetemi magántanári címet. A Felsõépítõ Ipariskola rendes tanáraként 1941-42-ben tanítványaival felmérte Kolozsvár reneszánsz építészeti emlékeit. 1945-tõl 1957-ig mûegyetemi tanszékvezetõként is az oktatás és a mûemlékvédelem állt érdeklõdésének középpontjában. 1956-ban beválasztották az egyetemi forradalmi bizottságba, ennek következménye lett 1957-es nyugdíjazása. Ezután a Városrendészeti Tervezõ Iroda alkalmazta, itt még egy évtizeden át vezette a mûemléki osztályt. 1971-ben jelent meg "Magyar Építészettörténet" c. munkája, 1978-ban kapott Állami Díjat. Ma már egy róla elnevezett emlékérem és a BME kertjében álló bronz mellszobor is segít megõrizni emlékét. (Dr. Radnai Gyula)

Vegyészmérnök
1949-ben kapott vegyészmérnöki oklevelet a Budapesti Mûszaki Egyetemen. 1949-tõl dolgozott a Csepel Vas és Fémmûvek Központi Anyagvizsgáló Kémiai Laboratóriumában. 1952 és 1965 között a Metallográfiai Laboratóriumban, 1958-tól, mint a laboratórium vezetõje, 1965-ben lett a Csepeli Fémmû Kísérleti Osztály, majd 1967-tõl Kísérlet Kutatás vezetõje. 1972-ben a Csepel Mûvek Fémtani és Technológiai Kutató Intézet mûszaki igazgatójává nevezték ki, 1980-tól a Csepel Mûvek Tervezési és Kutatási Intézet fõmetallurgusa, 1982-tõl 1986-ig a Gépipari Minõség Ellenõrzõ Intézet mûszaki igazgatóhelyettese volt. Ezt követõen még évekig dolgozott, segítette fiatalok munkáját. Számos szakmai elismerésben részesült. Több tudományos testületnek volt tagja. 1987-ben kezdeményezte az MTA Matematikai és Fizikai Tudományok Osztály Fizikai Bizottsága keretében a Fizikai Díj létrehozását. Az igen rangos díjat ma az MTA Fizikai Tudományok Osztálya ítéli oda az arra érdemes, kiemelkedõ munkát végzett kutatóknak. Munkásságának zömét metallográfiai, fémtani dolgozatok tették ki.

Francia fizikus
Paraszti származású volt, belépett az egyházi rendbe, ezért az irodalomban sokszor "Nollet abbé" néven említik. Tevékenysége a kísérleti fizikára, elsõsorban az elektromosság vizsgálatára irányult. 1734-ben a brit Királyi Társaság tagja, 1738-ban a párizsi Tudományos Akadémia tagja lett. A kísérleti fizika professzora volt a párizsi egyetemen. Egy idõben õ volt a francia trónörökös természettudományi oktatója. A korábbiaknál pontosabb földgömböt és éggömböt szerkesztett. Õ figyelte meg elsõként az ozmózis-nyomást.

Francia matematikus, geometer, fizikus
1798-ban az Ecole Polytechnique tanulója, tanárai többek között Laplace és Lagrange. Mindketten felfigyeltek a hatalmas tempóban haladó diákra, aki már 1800-ban befejezte tanulmányait és javaslatukra az egyetem elõször segédoktatói, majd 1806-tól rendes elõadói állást ajánlott fel a Matematika Tanszéken. Függvénytant oktatott, Fourier-t váltotta a katedrán. Lagrange javaslatára 1812-ben a Francia Akadémia felvette tagjai közé. 1808-ban a mérések szabványosításával és a tengeri navigáció kérdéseivel foglalkozó Bureau des Longitudes-ben kezdett el dolgozni csillagászként, 1809-ben pedig az Ecole Polytechnique-n a mechanika professzori állását is ellátta. 1818-ban az angol Royal Society vette be tagjai közé, 1820-ban az Ecole Polytechnique választotta be igazgatótanácsi tagjai közé. 1832-ben megkapta a Royal Society rangos kitüntetését, a Copley Érmet. A matematika és a fizika számos területén használják ma is az általa megfogalmazott egyenleteket, illetve változókat (Poisson-egyenlet, Poisson-Boltzmann-egyenlet, Poisson-integrál, a Poisson-eloszlás, stb). Különösen sokat tett azért, hogy a mérnököket megtanítsa a trigonometrikus sorok használatára különbözõ mechanikai feladatok vizsgálatánál. Nevét egy róla elnevezett kráter is õrzi a Holdon. Neve szerepel a hetvenkét francia tudós között az Eiffel-tornyon.

Német-orosz csillagász
A dorpati egyetemen tanult matematikát és csillagászatot, 1839-tõl a dorpati csillagvizsgálóban dolgozott. Részt vett Wilhelm Struve expedícióiban, és 1844-tõl a pulkovói obszervatórium munkatársa lett. Jelentõs eredményeket ért el a geodézia és a földrajzi helymeghatározás módszereinek területén, mellyel nagy szolgálatot tett az orosz térképészet fejlõdésének is. A csillagászati helymeghatározásban használatos Döllen-módszer az õ nevét viseli. Felesége Charlotte Struve, Wilhelm Struve leánya volt. 1872-ben az amerikai akadémia tagja lett, nevét viseli a (7449) Döllen kisbolygó is. (Piriti János)

Osztrák születésû amerikai fizikus, Nobel-díjas
Sommerfeld tanítványa volt Münchenben, késõbb pedig Bohr mellett dolgozott Koppenhágában. A béta-bomlások vizsgálatával foglalkozott, s a bomlások magyarázatára feltételezte egy olyan részecske létezését, melyet késõbb Fermi neutrinónak nevezett el. 1928-ban lett Zürichben az ETH fizikaprofesszora. Itt élt és dolgozott haláláig, kivéve a második világháború idõszakát, amit az Egyesült Államokban töltött, de nem vett részt a Manhattan programban. Mátrixmechanikai módszerrel meghatározta a hidrogénatom energiaértékeit és azt találta, hogy azok teljes megegyezést mutatnak a Bohr-féle elmélettel. Megalkotta az ún. kizárási elvet, melyért fizikai Nobel-díjat kapott 1945-ben. Elgondolása szerint egyazon atomban a fermionok közül ugyanabban a kvantumállapotban egynél több nem lehet. A 20. sz. elsõ felének tudományos vezéregyéniségei közé tartozott.

Mérnök
Oklevelét a budapesti mûegyetemen nyerte 1965-ben. 1920-1924 között Mihailich Gyõzõ professzor adjunktusa volt s részt vett Vasbetonszerkezetek c. könyvének munkálataiban. 1924-ben önálló tervezõirodát nyitott, s elsõsorban hídtervezésekkel foglalkozott. Ez idõbõl származó fõbb alkotásai a szendrõládi Boldva-híd, a városlõdi és veszprémi völgyhidak, a gyõri gabonatárház, a budapesti városmajori templom vasbeton szerkezete, a lóversenypálya lelátói stb. 1949-tõl 1960-ig tervezõirodában mûködött s ez idõszakban vasbeton hûtõtornyokat is tervezett. Több mûszaki lap szerkesztésében vett részt.

Francia származású, svájci matematikus
Francia hugenotta családból származott, amely 1685-ben Genfben telepedett le. Itt végezte tanulmányait. 1777-tõl Lengyelországban Adam Czartoryski herceg fiának házitanítója volt. 1784-ben a határértékekrõl írt dolgozatával elnyerte a berlini Akadémia által kitûzött díjat. 1789-tõl Tübingenben tanított, 1795-ben a genfi egyetem matematika tanszékének vezetését nyerte el, itt tanított nyugdíjbavonulásáig, 1823-ig. Fontos eredményeket ért el az analízisben. Euler poliéder-tételének általa adott általánosítása a topológia alapvetéséhez járult hozzá.

Angol matematikus
Tisztviselõként dolgozott, azonban szabad idejében matematikával foglalkozott. Nagyszámú matematikai, geometriai rejtvényt szerkesztett, ezeket újságokban, majd könyvekben is közölte. Rejtvényei közül sokat azóta is rendszeresen újra közölnek. Egyik érdekes rejtvénye a szabályos háromszög egy átdarabolása négyzetté (ún. Haberdasher's puzzle)

Flórakutató, gyógyszerész
1855-ben Bécsben szerzett gyógyszerészi oklevelet és Felkán átvette elhunyt apja gyógyszertárát, amelyet 1891-ben eladott és csak tudományos kutatással foglalkozott. 1868-1870-ben a város polgármestere, megalapította a felkai Tátra Múzeumot, amelynek 14 évig igazgatója volt. Gyógy- és ásványvizek elemzésével foglalkozott. A Tátra flóráját kutatta, gyakran kísérte el Kalchbrenner Károlyt gombagyûjtõ útjain. Számos cikket és tanulmányt közölt korabeli szaklapokban. Scherffel Aladár algológus apja.

Matematikus, tanár
Rövid ideig a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban tanított, majd 1953-tól tanársegéd, 1961-tõl adjunktus, 1978-tól docens a Kossuth Lajos Tudományegyetemen (KLTE). Elõbb az absztrakt algebra kérdései foglalkoztatták, több értekezése jelent meg e tárgykörbõl. Fõ mûve az Abel-csoportok körébe tartozó On n-algebraically closed groups. Ezután figyelme a hazai és a külföldi matematikaoktatás történetének és iskolaügyének a kérdése felé irányult.

Geofizikus, egyetemi tanár
1959-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az ELTE geofizikus szakán, ahol 1964-ben szerzett diplomát. 1965-ben szerezte meg egyetemi doktori címét. Diplomájának megszerzése után az MTA gyakornoka lett, késõbb tudományos munkatársa. 1973-ban került vissza egyetemére, ahol a Geofizikai Tanszék docenseként kezdett el dolgozni. 1980-ban kapta meg egyetemi tanári, 1985-ben tanszékvezetõi kinevezését. Tanszékvezetõi munkája mellett a Környezetfizikai Tanszékcsoport vezetõjeként is tevékenykedett. Nevéhez fûzõdik az angol nyelvû oktatás bevezetése külföldi hallgatók számára az egyetemen. 1999 és 2001 között a Magyar Geofizikusok Egyesületének elnöke volt. 1979-ben átvette az MTA Geofizikai Tudományos Bizottság elnöki tisztét, melyet 1996-ig viselt. 1990-ben az MTA levelezõ, 1995-ben rendes tagjává, 1999-ben fõtitkárhelyettesévé választották. 2001-ben bekerült a Környezettudományi Bizottságba is. Kutatási területei a szeizmikus adatok számítógépes feldolgozása és értelmezése, illetve globális változások és a fenntartható fejlõdés témaköre volt. Ez utóbbi témában tartott elõadást 2006-ban a Mindentudás Egyetemén. Foglalkozott nagylétesítmények földrengésbiztonságának kérdéseivel is.

Német fizikus, Nobel-díjas
1912-ben lett a Zürichi Egyetem fizikaprofesszora. Abban az évben elsõként alkalmazott kristályt a röntgensugarak eltérítésére, és ezzel kimutatta, hogy a röntgensugárzás a fényhez hasonlóan elektromágneses sugárzás. Kiállt Albert Einstein relativitáselmélete mellett, kvantumelméleti kutatásokat végzett, foglalkozott a Compton-effektussal, amelynek során bizonyos feltételek mellett megváltozik a fény hullámhossza, és tanulmányozta az atomok bomlását. 1919-tõl a Berlini Egyetem elméleti fizikai intézetét vezette, 1951-ben a berlini Max Planck Fizikai-kémiai Kutatóintézet igazgatója lett. 1914-ben fizikai Nobel-díjat kapott a kristályokon áthaladó röntgensugarak elhajlásának fölfedezéséért. Eredménye elõsegítette a kristályok szerkezetének vizsgálatát, és ez nagyban hozzájárult a modern elektronika kifejlõdésében szerepet játszó szilárdtestfizika fejlõdéséhez.

Skót matematikus
1928-ban az Edinburgh-i Egyetem-re került, ahol számos ösztöndíjat elnyert. Matematikai és természettudományi diplomáját kitüntetéssel szerezte meg 1932-ben, majd Cambridge-ben három évet töltött el a Girton College-ben. Ezután Skóciában 5 éven keresztül középiskolában tanított. 1940-ben férjhezment, férje, A. J. Macintyre, az Arberdeen-i Egyetem matematikaoktatója volt. 1941-ben õt is meghívták az egyetemre tanársegédnek, itt szerzett doktori fokozatot. 1958-ban férjével együtt professzori állást vállalt a Cincinnati Egyetemen. Ott tanított korán bekövetkezett haláláig. Eredményeit elsõsorban az analízisben, a komplex változós függvények vizsgálatában érte el.

Bánya- és kohómérnök, akadémiai tanár
Tanulmányait a bécsi mûegyetemen és a selmecbányai bányászati akadémián végezte 1858 és 1863 között. Gyakorlati mûködését a szélaknai gépészeti felügyelõségen kezdte 1863-ban. 1856-tõl a leobeni bányásszak tanársegédje, 1868-tól a selmecbányai akadémia tanársegédje, 1884-tõl 1892-ig az elemzõ erõmûtan és szilárdságtan r. tanára volt. 1894-ben fõbányatanácsos lett. A gázok termodinamikája, a mechanika és szilárdságtan területét felölelõ, jelentõs irodalmi munkásság fûzõdik nevéhez. Gyakorlati eredményei a vízoszlopos gépek tökéletesítésével, a hengersorok, a gõzgépek, valamint az aknakötelek méretezési módszereivel kapcsolatosak. Hermann Miksa apja.

Vegyész, mûegyetemi tanár
1912-ben a budapesti tudományegyetemen vegytanból, fizikából és ásványtanból doktori oklevelet nyert, 1913-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett. Rövid ideig Budapesten, majd 1913-1920 között a fiumei Kiviteli Akadémián tanított. 1920-tól a soproni felsõ kereskedelmi iskola tanáraként mûködött 1928-ig, mikor a bányászati és erdészeti fõiskola elemzõ vegytani tanszékére nevezték ki. Ez idõponttól a fõiskola, ill. a fõiskolának a budapesti mûegyetembe olvadása után ennek soproni erdõmérnöki szakán mûködött. Sokoldalú munkásságából különösen jelentõsek az ásványi szenek kémiájával és technológiájával, fõleg a szénnemesítéssel, szénlepárlással és a szenesülés folyamatával foglalkozó kutatásai. 1941-1949-ig az MTA tagja.

Gépészmérnök
Berlinben szerzett oklevelet, majd önálló vállalkozóként mûködött. 1949-ben került az Építéstudományi Intézetbe. Emellett részt vett a BME épületgépészeti tanszéke létrehozásában, s a BME c. egy. docensévé nevezték ki. Szerkesztésében jelent meg 1963-ban a kétkötetes Épületgépészeti Kézikönyv. Kiemelkedõ munkát végzett az épületgépészeti szabványok, szabályzatok, mûszaki elõírások kiadásában.

Német fizikus, vegyész
1929-ben szerzett akadémiai doktori címet a Hannoveri Mûszaki Egyetemen. 1934 elején Otto Hahnnal és Lise Meitnerrel radioaktív termékek kutatásába kezdett. Strassmann, mint az analitikai kémia szakértõje csatlakozott a teamhez, hogy a neutron bombázás során keletkezõ könnyebb elemeket felismerje. Õ helyettesítette Lise Meitnert, akinek a náci Németországból menekülnie kellett. 1938-ban végzett kísérleteik igazolták az urán maghasadását. Az 1943. évi kémiai Nobel-díjat 1944-ben Otto Hahnnak ítélték oda. Meglehetõsen általános a vélemény, hogy Lise Meitnernek és Fritz Strassmann-nak is részesülnie kellett volna ebben az elismerésben. Strassmann 1946-ban a mainzi egyetem szervetlen és nukleáris kémiai professzora lett, ahol megalapította a Szervetlen Kémiai Intézetet (a késõbbi Nukleáris Kémiai Intézetet). 1945-tõl 1953-ig volt a Max Planck Institute kémiai részlegének igazgatója. 1966-ban a maghasadás terén kifejtett munkájukért Hahnnal és Meitnerrel közösen Enrico Fermi Díjat kaptak.

Amerikai matematikus
A michigani egyetemen végezte tanulmányait, fizikát, közgazdaságtant és matematikát tanult. Tanulmányait többször meg kellett szakítania anyagi okokból. Elsõ cikkének megjelenése után több ösztöndíjajánlatot kapott. A princetoni egyetem ajánlatát fogadta el, itt doktorált 1936-ban. A chicagoi, majd a michigani egyetemen tanított. 1947-ben visszatért Princetonba, itt töltötte pályája további részét. Legjelentõsebb eredményeit a ponthalmazok topológiájának és az algebrai topológiának a területén érte el. Nevéhez fûzõdik a Steenrod-algebra és a Steenrod-Myers-tétel.

Amerikai fizikus
A Robert Oppenheimer vezette Manhattan Tervet megvalósító tudóscsapat tagja volt. Jelen volt az elsõ kísérleti atomrobbantásnál az új-mexikói sivatagban. Az õ irányításával szerelték össze a csendes-óceáni Tinian szigetén az 1945. augusztus 6-án Hirosimára ledobott atombombát, amelynek pusztító erejét Japán kapitulációja után a helyszínen tanulmányozta. A 2. világháború után Philip Morrison a nukleáris fegyverkezési verseny elkeseredett ellenzõje, az atomfegyverek ellenõrzésének és felszámolásának az élharcosa lett, és ebbõl a célból a Federation of American Scientists-ben együttmûködött többek között Albert Einsteinnel is. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) professzoraként a kozmikus sugárzással, asztrofizikával és kozmológiával foglalkozott. Kutatásainak a témáit a nyolcvanas évek végén televíziós sorozatban népszerûsítette.

Premontrei számtan- és természetrajztanár, igazgató
Iskoláit szülõvárosában, Gyõrött és Aradon végezte, majd belépett a Csorna-premontrei kanonokrendbe és tanári oklevelet szerzett. 1866-tól a szombathelyi gimnáziumban, majd 1884-tõl Keszthelyen, a gimnáziumban tanított földrajzot, természetrajzot és számtant. 1887-tõl haláláig, 1890-ig az intézet igazgatója volt. Részt vett az intézmény fõgimnáziummá fejlesztésének megtervezésében, szerkesztette a gimnázium értesítõjét.

Bányamérnök, egyetemi tanár
A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Fõiskolán szerzett oklevelet 1912-ben. 1908-tól a zsilvölgyi üzemek, 1921-tõl a Bánvölgyi Szénbánya mérnöke volt. 1925-ben a soproni Bányamérnöki Fõiskola adjunktusa, 1932-ben rk. tanára, 1934-ben a fõiskolának a budapesti mûegyetemmel való egyesítésekor intézeti, majd ny. tanára. 1941-tõl a bányamûveléstan ny. r. tanára. Oktatómunkája mellett a bányászati tudomány több területén maradandót alkotott. Kõzetnyomási (törési) elméletét Kossuth-díjjal jutalmazták. Ismert a vízvédelmi pillérek méretezésére vonatkozó képlete, az ún. Esztó-Vendel-képlet. Behatóan foglalkozott bányamérési (Esztó-Hornoch-képlet) és bányaszellõztetési kérdésekkel. Az utóbbinak eredménye alapvetõ jelentõségû Bányaszellõztetés c. mûve. Részt vett a szakmai egyesületekben, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek 1906 óta tagja.

Bányamérnök, egyetemi tanár
Felsõfokú tanulmányait Sopronban a Bányászati és Erdészeti Fõiskolán végezte. A fõiskolán bányagéptani és mechanikai tanszékén tanársegéd 1926-tól 1933-ig. 1950-tõl 1959-ig a miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetem geodéziai tanszékének, 1959-tõl 1968-ig a geodézia és bányaméréstan tanszékének tanszékvezetõ tanára. Foglalkozott geodéziával, kiegyenlítõ számítással, fotogrammetriával és földrajzi helymeghatározással. Szakmai eredményeirõl közel hetven tudományos dolgozata jelent meg. Tagja volt az MTA Geodéziai Tudományos Bizottságának.

Csillagász, matematikus
Kiváló matematikai képessége már egyetemi tanulmányai alatt kitûnt, Eötvös kollégista volt. 1951-tõl az MTA Budapest-svábhegyi csillagvizsgálójának gyakornoka, majd munkatársa volt, ahol a gömbhalmazok változófényû csillagainak feldolgozása mellett fõleg az égi mechanika ún. többtestproblémájával foglalkozott. 1953-ban elõadó volt a szegedi egyetemen. 1956-ban külföldre távozott, 1957-ben a zürichi Szövetségi Csillagvizsgáló munkatársa volt. Az akkor újdonságnak számító mesterséges-hold pályaszámításaira felfigyelve, az Ohio-i Egyetem meghívására az USA-ban telepedett le, 1959-tõl a Smithsonian Institute Asztrofizikai Obszervatóriumának (Cambridge, Massachusetts) munkatársa. A mûhold pályák változása alapján kidolgozta a Föld gravitációs alakjának pontos meghatározási módszerét. Számításaiból nagy pontossággal megrajzolható a földi gravitációs tér nívófelületének alakja. Kimutatta, hogy a sarkok lapultságának mértéke kissé eltérõ, és bebizonyította, hogy az egyenlítõnek lapultsága van. Eredményei világszerte nagy érdeklõdést keltettek, számításairól több nemzetközi konferencián beszámolt. Nevét egy, a Hold túlsó félgömbjén lévõ holdkráter, az 1546.sz. kisbolygó, és az ELTE Csillagászati tanszék budapesti csillagvizsgálója örökíti meg. (Bartha Lajos)

Német matematikus
Göttingenben, majd Berlinben végezte el az egyetemet. 1788-ban a helmstedti egyetemen lett a matematika professzora. Az egyetemet 1810-ben megszüntették, ekkor Halléban lett a matematika professzora, itt dolgozott haláláig. Legfõképpen a végtelen sorok és a differenciálegyenletek elméletével foglalkozott. Nevéhez fûzõdik többek között a Pfaff-féle differenciálegyenlet. Tõle származik a Gauss által vizsgált hipergeometrikus sorok elnevezése. Askold Georgevich Khovanski az 1970-es években a függvények egy fajtáját tiszteletére Pfaff-féle függvényeknek nevezte el.

Japán matematikus
A Tokiói Egyetemen tanult matematikát. Kitûnõ eredményeiért ösztöndíjjal 1898-tól 1901-ig Berlinben, majd Göttingenben, Hilbert mellett mellett végzett kutatómunkát. Analitikus számelmélettel foglalkozott, Hilbert 12. problémájának egy speciális esetével. Japánba való visszatérése után a Tokiói Egyetemen tanított. Számos tankönyvet írt. Hilbert eredményeinek általánosításával megalapozta az analitikus számelméletet. A modern japán matematikai kutatás megteremtõjének tekintik. Számos nemzetközi elismerésben is volt része.

Német csillagász
Göttingenben doktorált, 1922-tõl a potsdami obszervatórium munkatársaként dolgozott. 1923-ban a berlini egyetemen habilitált, ahol 1927-ben professzor lett. Spektroszkópiával foglalkozott, majd a napkorona természetére, a Nap mágneses területeire vonatkozó részletes vizsgálatokat végzett. Legfontosabb munkája 1928-ban jelent meg atomok és molekulák spektrumainak grafikus ábrázolásáról, bevezetve a termsémákat (vagy Grotrian-diagramokat). 1929-ben egy szumátrai expedíció során nyert adatok alapján megadta a napkorona fizikai leírását, megbecsülve annak magas hõmérsékletét is. (Piriti János)

Angol fizikus, Nobel-díjas
Cambridge-ben, a St. John's College-ban tanult, 1920-tól a Cavendish Laboratóriumban dolgozott, majd 1924-ben a Londoni Egyetemen, a King's College-ban, a Wheatstone tanszéken lett a fizika tanára. Az elektromágneses hullámok terjedésével és az ionoszféra jellemzõivel foglalkozó kutatásaival nemzetközi tekintélyt vívott ki. 1936-ban professzorként visszatért Cambridge-be. A 2. világháború alatt kormánymegbízatásban a radar és az atombomba fejlesztésén dolgozott. 1941-ben lovaggá ütötték, 1949-ben az Edinburgh-i egyetem rektorhelyettese lett. 1947-ben nyerte el a fizikai Nobel-díjat az ionoszféra úgynevezett Appleton-rétegének felfedezéséért. Az Appleton-réteg felfedezése elõsegítette a nagy távolságokra való távközlést, és a radar fejlesztését.

Amerikai matematikus, statisztikus
A Harvard egyetemen tanult. A 2. világháború alatt a tengerészet kutatóintézetében teljesített szolgálatot. 1950-tõl matematikai statisztikát oktatott a chicagoi egyetemen, 1990-ben történt nyugdíjbavonulásáig. A Columbia egyetemen szerzett matematikai doktorátust 1955-ben. 1971-78 között a Nixon elnök által létrehozott statisztikai kutatási tanács elnöke volt. Legnevezetesebb eredménye a Kruskal-Wallis nemparaméteres próba, melyet a matematikai statisztikában ma is kiterjedten használnak.

Botanikus, tanár
1893-ban tanítóképzõ intézeti tanári képesítést nyert. Csáktornyán, Kiskunfélegyházán, Aradon tanítóképzõ intézeti tanár volt. 1911-ben Budapesten igazgató, 1914-ben szakfelügyelõ, majd fõigazgató lett. Magyarország és a Balkán flóráját kutatta. Monografikusan feldolgozta a Centaurea-fajokat és a hársak fajtáit. Feldolgozta a delibláti homokpuszták növényzetét. Számos dolgozata jelent meg Magyarország flórájáról és a Centaureákról, leginkább a Magyar Botanikai Lapokban. Növényeket is neveztek el róla. Írt népszerû és ifjúsági mûveket is.

Biokémikus, egyetemi tanár
A Pécsi Tanárképzõ Fõiskola biológiai tanári szakát 1968-ban végezte el, majd gimnáziumi biológia tanári oklevelet és egyetemi doktori címet szerzett Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1974-ig a Pécsi Tudomány Egyetem idegklinikáján dolgozott a Neuropathologiai Laborban. 1974-tõl Romhányi György munkatársa, 1978-ban védte meg a "Polialdehidekké alakítható makromolekulák orientációjának polarizációs optikai elemzése komplex biológiai struktúrákban" címû kandidátusi értekezését. Meghatározta a sejtfelszíni cukorkomponensek térbeli orientációját az ún. "anizotrop PAS reakcióval", az "aldehid-biszulfit toluidinkék"-reakcióval (ABT). A káliumpermanganát-biszulfit-toludinkék reakcióval (PBT) a rugalmas rostok helikális struktúráját és az ergasztoplazmatikus RNS rendezettségét mutatta be. Emõdy Leventével együtt meghatározta számos patogén baktérium és gomba felszíni cukorkomponenseinek térbeli helyzetét. Prof. Gallyas Ferenccel az ezüstimpregnációs módszerrel az érfalak egyes szöveti elemeinek szelektív kimutatását végeztek el. 1987-ben szerezte meg a tudományok doktora címet. Szegeden Molnárral (1992) együtt tanulmányozták a patogén baktériumok "charge-transzfer" reakció mechanizmusait. Halála után 2006. szeptember 15-én Szegeden az MTA Biológiai Intéztében emlékére "János Fischer Memorial Symposium" címmel nemzetközi szimpóziumot szerveztek. (Dr. Josef Makovitzky)

Német asztrofizikus
Fizikát hallgatott a tübingeni egyetemen, majd a müncheni egyetemen Sommerfeld tanítványaként doktorált 1927-ben. Rockefeller-ösztöndíjasként Potsdamban, majd a Mount Wilson obszervatóriumban (Pasadena, Kalifornia) dolgozott. 1932-ben a Kiel-i egyetemen az elméleti fizika professzora és az obszervatórium igazgatója volt. 1973-ban kapta meg a professor emeritus címet. Fõ szakterülete a csillag-atmoszférák spektroszkópiai vizsgálata volt. Elsõként határozta meg egy csillag, a Tau Scorpii atmoszférájának összetételét 1939-ben. 1947-1948-ban az Astronomische Gesellschaft elnöke volt. Számos könyvet írt. 1956-ban megkapta a Bruce érmet ás 1957-ben a Royal Astronomical Society aranyérmét. Nevét viseli a 2842 Unsöld aszteroid.

Amerikai fizikus
Chicagoban doktorált 1939-ben, majd 1941-ben a Manhattan program részeként mûködõ Oak Ridge Laboratóriumban dolgozott Wigner Jenõ elméleti csoportjában. Fõ feladatuk a plutóniumtermelõ rektorok tervezése volt. 1955-ben a Laboratórium igazgatója lett. Vezetése idején fejlesztették ki a nyomottvizes és a forralóvizes reaktortípusokat, és jelentõs erõket fordítottak a repülõgépek nukleáris hajtómûvei, valamint a sóolvadékos reaktorok fejlesztésére is. Az 1960-as évektõl az elnöki tudományos bizottságokban is tevékenykedett, 1974-tõl Washingtonban az Office of Energy Research and Development igazgatója volt. (Piriti János)

Meteorológus
A váci piarista gimnáziumban Öveges József tanítványa volt. A budapesti tudományegyetemen mennyiségtan-természettan szakon szerzett diplomát 1934-ben. 1938-42-ig az ógyallai obszervatóriumban a légköri elektromosság kutatásával foglalkozott. 1942-ben a Duna Repülõgyár meteorológusa lett, 1943-tól a Honvéd Légierõk Repülõ Idõjelzõ Központjának polgári alkalmazottjaként a budaörsi repülõtéren dolgozott. 1945-ben az Országos Meteorológiai Intézet alkalmazottja és osztályvezetõ-helyettesként dolgozott a ferihegyi repülõtéren. 1950-ben megbízást kapott a Honvédelmi Minisztériumtól az ionoszféra mérések hazai bevezetésére. A saját tervezésû és készítésû mûszerei segítségével 1953-ban kezdte meg a méréseket a pestlõrinci obszervatóriumban. Elõadott a BME-n, az ELTE-n Meteorológiai és Geofizikai Tanszékén is. Elismert rádióamatõr volt. Vezetõ tervezõje és kivitelezõje volt a brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert ionoszféra-vizsgáló berendezésnek. Kutatásainak középpontjában az ionoszférikus távközlési elõrejelzés és a napfolttevékenység mérésének problémái állottak.

Orvos, ideggyógyász, pszichiáter
1951-ben szerezte meg orvosi oklevelét a BOTE-n, 1958-ban neurológiai, 1955-ben pszichiátriai szakorvos, törvényszéki elmeorvosi szakértõ. 1951-1958-ban a Róbert Károly körúti Kórház elmeosztályán segédorvos, alorvos, majd adjunktus. 1958-1963-ban a SOTE elmeklinikáján adjunktus, 1963-tól az Országos Elmegyógyintézet fõorvosa. Kutatási területe a klinikai pszichiátria, a neurológia és az orvosi pszichológia. Közel 40 tanulmányt jelentetett meg. Az OTKI elõadója, a SOTE szakkollégiumának vezetõje. Széles körû tudományos és közéleti tevékenységet fejtett ki, elsõnek szervezett hazánkban orvosi csoport-pszichoterápiás foglalkozást. Több hazai társaság vezetõségi tagja, szakosztályi elnök.

Német biológus és mikrobiológus, felfedezõ
A Berlini Egyetemen végezte tanulmányait, 1818-ban szerzett doktori fokozatot. 1820 és 1825 között részt vett a Berlini Egyetem és a Porosz Tudományos Akadémia által közösen szervezett felfedezõúton, amely érintette Egyiptomot, Líbiát, Szudánt és a Vörös-tengert. Az expedíció során mintegy 34000 állatpéldányt és 46000 növényt gyûjtött össze. Alexander von Humboldt társaként 1829-ben újabb, Belsõ-Ázsiába és Szibériába irányuló felfedezõúton vett részt. Számos szárazföldi és tengeri állatot, növényt és mikroorganizmust azonosított és osztályozott felfedezõútjain. Elsõként tanulmányozta részletesen a korallokat; megállapította, hogy a tengerben megfigyelhetõ foszforencia jelenségét planktonok okozzák. Ehrenberg fedezte fel, hogy bizonyos geológiai képzõdményeket megkövült mikroorganizmusok alkotnak. A mikropaleontológia megalapítója.

Angol csillagász, meteorológus
Autodidaktaként tanult, fiatal korában tengerészként a Csendes-óceánon figyelte meg a Leonida meteorraj óriási záporát 1833-ban. Egy manchesteri csillagvizsgálóban dolgozott, szerteágazó megfigyeléseket végzett meteorokról, üstökösökrõl, változócsillagokról és a Napról. Kapcsolatba került kora számos vezetõ csillagászával, rendszeresen publikált a Royal Society folyóiratában. Meteorológiai és földmágnességi kutatásai során az elsõk között mutatott rá a naptevékenység kimutatható hatásaira. (Piriti János)

Szovjet-orosz matematikai statisztikus, közgazdász
A mikroökonómiában fontos szerepet játszó Szluckij-egyenletet, mely a mikroökonómiai fogyasztáselmélet egyik fontos összefüggését írja le, 1915-ben olasz nyelven publikálta. Eredményei ezért a nyugati közgazdász-világban kevéssé voltak ismertek, csak a 30-as években váltak általánosan ismertté. A Szluckij-egyenlet a jószág keresletének megváltozását írja le egy jószág árának megváltozásakor. 1920 után valószínûségelmélettel és sztochasztikus folyamatokkal foglalkozott.

Amerikai fizikus
1909-ben szerzett Ph.D fokozatot a Yale Egyetemen. 1914-tõl a General Electric fizikusaként dolgozott, 1950-ig a schenectady laboratórium kutatási igazgatóhelyettese volt. 1917-ben Debye-tól és Scherrertõl függetlenül kidolgozta a kristályszerkezet röntgensugárral történõ analízisének módszerét, melyben egykristály helyett sajtolt kristályport használt. Segítségével elsõként határozta meg a vas és más fémek kristályszerkezetét. Jelentõs találmányai közé tartozik többek közt a magnetron, a mikrohullámok generálására szolgáló oszcillátor és az 1924-ben feltalált négyelektródás elektroncsõ (tetróda). (Piriti János)

Kohó- és bányamérnök, akadémiai tanár
1888-tól 1891-ig a selmeci akadémia hallgatója volt. A fémkohászati szakon végzett, késõbb bányászatból is diplomázott. 1892-ben lett asszisztens Selmecbányán, 1894-95-ben az aacheni mûegyetem tanársegédje a fémkohászati tanszéken. 1895-ben Vesztfáliában és Belgiumban, majd Svédországban tanulmányozta a fémkohászatot. 1895-tõl a selmeci kohóhivatal mérnökeként dolgozott. 1905-tõl haláláig a selmeci fõiskola II. gépészeti tanszékének rendes tanára, illetve vezetõje volt. Számos publikációja jelent meg. A színesfémkohászatot bemutató monográfiáját korai halála miatt nem tudta befejezni. Munka közben érte halálos baleset. Síremléke a selmeci evangélikus temetõben áll.

Matematika-fizika szakos középiskolai tanár
A budapesti tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet. Különbözõ fõvárosi középiskolákban tanított, emellett folytatta a már egyetemista korában megkezdett publikációs tevékenységét a Középiskolai Matematikai Lapokban. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatási Népbiztosság egyik fõcsoportjának vezetõje volt. 1919 õszén családjával együtt Bécsbe emigrált, majd Kolozsváron telepedett le. Ott megszervezte az 1920 õszén megnyílt zsidó fiú- és leánygimnáziumot, mindkét intézmény igazgatójának választották meg. 1927-ben mindkét iskolát bezárták. A Minerva biztosítótársaságnál lett matematikus, szabad szombatjain lakásán oktatta a bezárt iskola tanítványait, és készítette fel a Budapesten leteendõ érettségi vizsgára. Kolozsvár Magyarországhoz való visszacsatolása után ismét az újra megnyílt kolozsvári zsidó gimnázium igazgatója lett.

Kristályfizikus
Fizikusként diplomázott az ELTE-n 1958-ban. Diplomamunkáját Tarján Imrénél készítette, majd Gyulai Zoltán vette fel a mûegyetemen vezetett kristályfizikai kutatócsoportjába. Rögtön belépett az Eötvös Loránd Fizikai Társulatba, amelynek kristályfizikai szekcióját késõbb, 1986-93 vezette is. Kandidátusi fokozatát három évi moszkvai továbbképzés után, 1968-ban, akadémiai doktori fokozatát pedig 1988-ban szerezte meg. Kristályfizikusként Moszkvában és Leningrádban (a Joffe Intézetben), valamint Kölnben és Stuttgartban (a Max Planck Intézetben) végzett kutatásokat. 1970-tõl volt tagja az Európai Fizikai Társaságnak. Széles körû humán mûveltsége, íráskészsége segített megõrizni elhunyt hazai fizikusok emlékét a hazai szakirodalomban. 1971-tól haláláig volt tagja az MTA Helyesírási, majd 1991-tõl a Nyelvészeti Bizottságának. (Dr. Radnai Gyula)

Német elméleti fizikus, Nobel-díjas
Ulmban született, de Münchenben töltötte gyerekkorát és itt tanult meg hegedülni. A svájci Aarau városában érettségizett, majd Zürichben, az ETH-n szerzett matematika-fizika szakos diplomát 21 éves korában. Tanári állást nem talált, protekcióval tudott szabadalmi tisztviselõként elhelyezkedni Bernben. Közben megnõsült, két fia született Svájcban. Szabadalmi tisztviselõként publikálta 1905-ben négy meghatározó jelentõségû tanulmányát a legnagyobb német fizikai folyóiratban, az Annalen der Physik-ben. A fényelektromos hatás kvantumelmélete, a Brown-mozgás statisztikus elmélete, a speciális relativitáselmélet és a tömeg-energia ekvivalencia elve ma már elválaszthatatlan részei a modern fizikának. Mégse figyeltek fel rá azonnal, csak miután a prágai német egyetemen, majd Berlinben az elsõ világháború alatt kidolgozta az általános relativitáselméletet. 1919-ben elvált és újra nõsült, 1920-ban - nászúton - járt elõször New Yorkban. 1922-ben a fényelektromos hatás magyarázatáért kapta meg az 1921. évi Nobel díjat. Az 1920-as években Leiden (Ehrenfest), Zürich (Pauli), Göttingen (Born, Hilbert), Lipcse (Heisenberg), Róma (Fermi), Koppenhága (Bohr) és Berlin (Einstein) voltak az ifjú elméleti fizikusok zarándokhelyei. Einstein és a vele csaknem egyidõs Ehrenfest személyes, jó barátok voltak. 1933-ban Ehrenfest meghalt, Einstein pedig elhagyta a náci Németországot és Princetonban fogadott el professzori állást. Szilárd, Wigner és Teller rábeszélésére elküldte 1939-ben Roosevelt elnöknek azt a levelet, amelynek nyomán jött létre a Manhattan Project. A második világháborút követõ években Einstein az általános relativitáselmélet továbbfejlesztésén, egységes térelmélet kiépítésén dolgozott, nagyrészt eredménytelenül. Élete végéig se tudott megbarátkozni a kvantumelmélet koppenhágai interpretációjával. Politikailag az 1930-as évek eleje óta szorgalmazta Izrael állam megalakítását, de amikor az 1948-ban valóban megalakult, és 1952-ben felkérték, hogy vállalja el az államelnöki tisztet, a felkérést nem fogadta el, inkább megmaradt a tudósi pályán. (Dr. Radnai Gyula)

Amerikai farmakológus, Nobel-dijas
A Washingtoni Egyetemen végzett; Ph.D. fokozatot (biokémiából) a Harvard Egyetemen ért el 1933-ban. 1939-ig a Harvardon tanított. 1942-ben lépett be a Burroughs Wellcome Laboratories céghez, 1967-tõl 1976-ig a cég alelnöke volt. 1976-tól Scientist Emeritus-ként folytatta kutatásait. Munkatársaival együtt számos gyógyszert fejlesztett ki, többek között a malária, a leukémia, a köszvény, és más betegségek gyógyítására. 1988-ban Gertrude B. Elionnal és Sir James W. Blackkel közösen megkapta az orvosi Nobel-díjat.

Vízépítõ mérnök
Oklevelét a budapesti mûegyetemen szerezte 1914-ben. A Bp.-i Folyammérnöki Hivatal szolgálatába lépett. 1923-ban Rohringer Sándor mellett adjunktus lett a mûegyetem vízépítési tanszékén. 1926-tól a Gyõri Folyammérnöki Hivatal mérnöke, majd fõnöke. Elsõként mérte a Duna görgetett hordalékhozamát és egy új kisvízszabályozási rendszert dolgozott ki. 1939-ben vízépítési kerületfelügyelõ a Földmûvelésügyi Minisztériumban, 1940- tõl a Vízrajzi Intézet igazgatója. 1945-tõl a Vízrajzi Intézetnél mûködött. Elvállalta a magyar Duna-szakasz részletes felmérését és elkészítette a folyam mélységvonalas medertérképét. Megírta a Duna monográfiáját. 1949-ben a Vízgazdálkodási Hivatal szolgálatába állt. 1958-ban három évre a Duna Bizottság mûszaki fõosztályának vezetésével bízták meg. Lefordította Huszár Mátyásnak a Körösök szabályozásáról szóló kéziratos tanulmányát. A Magyar Hidrológiai Társaság 1963-ban tagjává választotta. A szakirodalmat számos tanulmánnyal gazdagította.

Gépészmérnök
Gépészmérnöki oklevelét 1922-ben szerezte a budapesti mûegyetemen, majd a Ganz Villamossági Gyárban dolgozott, mint tervezõ mérnök, fõosztályvezetõ, mûszaki fõtanácsos. Munkaterülete volt az egyfázisú és háromfázisú, szinkron generátorok számítása és tervezése. Tevékenyen részt vett a Kandó-féle fázisváltós, valamint a B.C. jelû villamos mozdonyok tervezésében. 1951-tõl a Villamosgép és Kábelgyár mûszaki tanácsadójaként mûködött. 1968-ban egyetemi docens lett. Részt vett a fiatal szakemberek nevelésében. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület életében 1923-tól vett részt. A Mérnöki Szakosztály titkára, majd elnöke volt. 1925-tõl az Elektrotechnika szerkesztõje, majd fõszerkesztõje lett. "Szinkronizált és kompenzált indukciós motorok" címû tanulmányáért 1924-ben Zipernowsky-díjjal, 1969-ben pedig Bláthy-díjjal tüntette ki az Egyesület. Mérnöki munkásságán túl maradandóak gyártörténeti tanulmányai, illetve mûszaki nagyjaink szakmai életútjainak ismertetései is.

Orvos, anatómus, egyetemi tanár
1929-ben szerezte meg orvosi oklevelét a budapesti orvosi karon, 1927-tõl az anatómiai intézet munkatársa, 1937-1938-ban a Heidelbergi Egyetem orvosi karán vendégprofesszor, 1940-1944-ben a kolozsvári szövet- és fejlõdéstani intézet igazgatója. 1945-1949-ben a marosvásárhelyi anatómiai és szövettani tanszék tanszékvezetõ tanára, 1949-1975-ben a DOTE I. sz. anatómiai intézet igazgatója, tanszékvezetõ tanára. Elsõsorban a kötõszöveteket, a csontosodási folyamatokat, a mucopolysaccharid anyagcserét vizsgálta. Felismerte a primer angiogén csontosodást. 150 tanulmánya jelent meg nyomtatásban. Több egyetem díszdoktora, 1948-tól az MTA tagja.

Kolloidkémikus, egyetemi tanár
Vegyészoklevelet 1947-ben szerzett a budapesti egyetemen, majd a kolloidkémiai és -technológiai tanszéken dolgozott Buzágh Aladár professzor mellett. 1949-ben avatták doktorrá a liofil gélek peptizációjának kinetikai vizsgálata témakörében elért eredményeiért. Fontos szerepet vállalt a debreceni egyetem kolloidkémiai oktatásának megszervezésében 1954-ben. Kandidátusi értekezésében a hidrogén-peroxid diszperz rendszerekben való lebomlásával foglalkozott. 1958-62 között a drezdai Mûegyetem Kolloidkémiai Intézetének vendégprofesszora volt, majd az ELTE kolloidkémiai tanszékének vezetõje. Különösen eredményes kutatásokat végzett az adhézió és nedvesedés elméleti és gyakorlati kérdéseinek, valamint a folyadékhidak jelenségeinek és törvényszerûségeinek vizsgálata terén. 1982-tõl az MTA tagja.

Görög matematikus, neoplatonikus filozófus, költõ
Alexandriában jogot kezdett tanulni, majd Bizáncban tett látogatása után Alexandriába visszatérve filozófiát és matematikát tanult. Athénben Plutarkhosz és Szürianosz tanítványa volt, Szürianosz halála után õ lett a neoplatonikus iskola vezetõje, amit haláláig betöltött. A Diadochus (Diadokhosz) nevet ekkor kapta, ami követõt, utódot jelent. Kommentárokat írt Platon mûveihez, Euklidesz elemeihez, és más görög matematikusok és asztronómusok mûveihez. Mûveibõl olyan görög matematikai, geometriai könyvek leírását is megismerhetjük, amelyeknek eredetije nem maradt fenn, így pl. Eudémosz geometriatörténeti munkáját. Mûvei fontos források az ókori geometria megismeréséhez.

Amerikai természettudós, közgazdász, filozófus, államférfi
A 18. század kiemelkedõ tudományos és politikai egyénisége volt. Szegény családból származott, ismereteit nagyrészt önképzés útján szerezte. 1728-tól 1748-ig nyomdatulajdonos volt. 1743-ban megalapította az Amerikai Filozófiai Társaságot (American Philosophical Society). Számos fontos találmánya volt. Az elektromosság vizsgálata során õ vezette be a pozitív és negatív elektromosság elnevezést és õ fedezte fel a töltésmegmaradás törvényét. Legnevezetesebb találmánya a villámhárító. Jelentõs meteorológiai megfigyeléseket tett, õ szerkesztett elõször bifokális szemüveget. A nyári idõszámítás bevezetését gazdasági számítások alapján õ javasolta elõször. Jelentõs politikai, közéleti tevékenységet fejtett ki, tûzoltóegyesületet, biztosítótársaságot, egyetemet alapított. A Függetlenségi Nyilatkozat egyik kezdeményezõje volt. Az elektromossággal kapcsolatos munkáinak elismeréseképpen 1753-ban a brit Királyi Társulat Copley-érmét kapta meg. Az elektromos töltés cgs-egységét az õ tiszteletére nevezték el franklinnek (Fr).

Bányamérnök, bányatanácsos
Tanulmányait a selmecbányai akadémián végezte. A szabadságharc idején elõbb Oravicán fõbányanagy, majd Kolozsvárott Debreczeni Márton munkatársaként igyekezett a háborús események miatt pusztulásnak indult erdélyi aranybányászat üzemeit fenntartani. Emiatt a szabadságharc bukása után állásától rövid ideig felfüggesztették. 1859-tõl 1865-ig erdélyi bányakapitány. Számos modern bányatechnikai és gazdasági javaslatot terjesztett elõ Széchenyi az idõben megjelent közgazdasági munkáinak hatása alatt. 1845-tõl az MTA tagja.

Hídépítõ mérnök
1888-ban szerzett oklevelet a budapesti mûegyetemen. 1888-1890 közt tanársegéd Kherndl Antal mellett, majd a földmûvelésügyi minisztériumban a vízrajzi osztály mérnöke. 1892 után a kereskedelemügyi minisztérium hídépítési osztályának munkatársa, majd 1918-tól 1925-ig vezetõje. Mint kereskedelemügyi helyettes államtitkár vonult nyugalomba. Részt vett a budapesti Duna-hidak szerkezeti részének tervezésében, ezek építésében, valamint a Tisza-hidak és a Széchenyi-Lánchíd (1913-1916) újjáépítésében. Szakirodalmi munkásságában a hídépítéstan kérdései mellett elsõsorban vas és acélszerkezeti anyagok szilárdsági vizsgálatának kérdéseivel foglalkozott.

Orvos, biofizikus, egyetemi tanár
Pécsett végezte orvosi egyetemi tanulmányait, 1923-ban szerzett oklevelet, majd magántanári képesítést nyert biofizikából. A 30-as években az izommûködések és a folyadéktranszport kutatásában ért el eredményeket. 1939-tõl Szegeden Szent-Györgyi Alberttel közösen dolgozták ki az izom biokémiai kutatásának programját. A háború után részt vett a tudományos élet újjászervezésében. Közel három évtizeden át vezette a Pécsi Orvostudományi Egyetem Biofizikai Intézetét 1945-1972-ig. Az izommûködés biofizikájának vizsgálata során az élõ anyagokban tapasztalható fizikai jelenségeket elemezte. Munkásságát, kétszer ismerték el Kossuth-díjjal. A Magyar Biofizikai Társaság elnöke, késõbb díszelnöke volt. 1959-tõl az MTA tagja.

Német matematikus, térképész, mûszerkészítõ
Tanulmányait Lipcsében kezdte, ekkor vette fel a humanista latin "Apianus" nevet. 1519-ben a bécsi Egyetemen Georg Tanstätter tanítványa. 1521-ben Regensburgba, majd Landshutba költözött. 1527-ben az ingolstadti egyetem matematikusa, itt nyomdát alapított, ahol elsõsorban térképeket adott ki. Földrajzzal és csillagászattal foglalkozott. A XVI. sz. elején fellendülõ tengerhajózás késztette Cosmographicus liber. c. csillagászati és navigációs könyvének kiadására (1524), amelynek Gemma Frisius által átdolgozott változata 30 kiadást ért meg, 14 nyelven. Az 1540-ben kiadott Astronomicum Caesareum c. nagy mûve a gömbi csillagászati számításokat egyszerûsítõ forgó számolótárcsák (Apianus-féle volvellák) sorozatát tette közzé. Megállapította, hogy az üstökösök csóvája a Nappal ellentétes irányba mutat. Napórákat és csillagászati mérõeszközöket szerkesztett, ezekrõl részletes leírásokat közölt. Elsõk közt javasolta, hogy a földrajzi hosszúságokat a Holdnak az állócsillagoktól való távolsága segítségével határozzák meg. V. Károly német-római császár udvari matematikusává nevezte ki, és lovagi rangra emelte. Földmérõ munkáját fia, Philipp Apianus folytatta. Apianus nyomtatta ki az általa kifejlesztett nyomtatási technológiával Magyarország elsõ, Lázár által összeállított térképét (Tabulae Hungariae ad quatuor latera). Nevét ma egy holdkráter, és a 19135.sz. kisbolygó is õrzi. (Bartha Lajos)

Angol természettudós, orvos, botanikus
Londonban tanult orvostudományt, majd Franciaországba ment, ahol 1683-ban orvosi diplomát szerzett. 1687-88-ban Jamaicába utazott, és mintegy 800, addig ismeretlen növényfajt gyûjtött, ezekrõl 1696-ban díszes, latin nyelvû katalógust adott ki. Gyûjtõként az volt a legszerencsésebb tette, hogy megvásárolta William Courten (1642-1702) ritkasággyûjteményét. Az õ könyv-, kézirat- és ritkasággyûjteményébõl jött létre a londoni British Museum.

Francia matematikus, csillagász
Pierre Puiseux apja. A párizsi École Normale, majd a Rennes-i fõiskola, utóbb a Besançon-i fõiskola tanára. 1855-tõl 1859-ig a párizsi obszervatórium asszisztense, 1868-tól 1872-ig a földrajzi hosszúságok hivatalának munkatársa, 1857-tõl a Sorbonne égimechanikai tanszékének vezetõje volt. Le Verrier több munkájában részt vett. Jelentõs eredményeket ért el a komplex függvénytanban, az elliptikus függvények és az algebrai egyenletek elmélete terén. Foglalkozott égimechanikával, jelentõs megfigyeléseket és számításokat végzett a Hold és a bolygók pályájára vonatkozólag. A Francia Tudományos Akadémia tagja volt. (Bartha Lajos)

Mérnök, matematikus, mûszaki író
Tanulmányait a pesti Mérnöki Intézetben végezte 1821-ben. Az 1820-as évek második felében a Huszár Mátyás vezetésével folyó Dunafelmérésnél dolgozott. Innen került az építészeti igazgatóságra, melynek igazgatója lett. Mikor 1832-ben az MTA tagjává választotta, lemondott állásáról, hogy kizárólag a matematikai és mûszaki tudományoknak szentelhesse idejét. Igen sok matematikai, mûszaki és mûvelõdéspolitikai tárgyú tanulmánya jelent meg. 1860-1865-ig szerkesztette az Akadémiai Értesítõt. Közgazdasági, mûszaki, közlekedésügyi, zeneelméleti cikkei fõként a Tudományos Gyûjteményben és a Tudománytárban jelentek meg.

Vegyész- és közgazdasági mérnök
Oklevelet a budapesti tudományegyetemen szerzett. 1930-tól a budapesti tudományegyetemen Buchböck Gusztáv mellett volt gyakornok. 1932-tõl a mûegyetemen Varga József irányításával a kémiai technológiai tanszéken dolgozott. A tüzelõszerek, fõleg a cseppfolyós motorhajtó anyagok gyártástechnológiájával foglalkozott, majd a lispei, a felsõ-bihar vármegyei kõolaj és a derna-tatarosi olajos homok feldolgozását végzõ tanszéki munkát irányította. 1950-tõl haláláig a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézetben az Ásványolaj technológiai Osztályvezetõjeként a kõolaj-feldolgozás csaknem minden kérdésével foglalkozott. Kiemelkedõ eredményeket ért el a nagylengyeli kõolaj feldolgozása és a bitumengyártás területén. A magyar mûszaki nyelv jeles mûvelõje volt.

Orvos, szülész-nõgyógyász, egyetemi tanár
1943-ban a pécsi orvosi karon szerezte orvosi oklevelét. 1943-1946-ban a pécsi kórélettani intézetben tanársegéd, 1946-tól a szülészeti klinikán dolgozott, 1951-tõl adjunktus, 1956-tól docens. 1960-tól a szegedi szülészeti klinikán tanszékvezetõ egyetemi tanár, klinikai igazgató. 1965-1968-ban dékán, 1970-1972-ben rektorhelyettes, 1972-1975-ben rektor. Több hazai és külföldi társaság tagja volt. Fõ kutatási területei a reprodukciós és nõgyógyászati endokrinológia, a terhesség élettani és kórélettani kérdései voltak.

Orosz fizikus, kémikus
Moszkvában a Szláv Görög Latin Akadémián kezdte taulmányait. 1934-ben Szentpéterváron folytatta tanulmányait, többek között fizikával. Visszatérte után a Szentpétervári Egyetem kémiaprofesszora. Késõbb a Marburgi Egyetemen tanult Németországban. 1755-ben megalapítja a Moszkvai Állami Egyetemet, amelyet késõbb róla neveznek el. A természettudományok csaknem minden ágát mûvelte: fizikai, kémiai, asztronómiai, geológiai, geofizikai vizsgálatai egyaránt úttörõ jelentõségûek. Az anyagmegmaradás törvényének kísérleti igazolója, atmoszférikus és elektromosságtani kutatásai is jelentõsek. Fontos momentum, hogy a hõmérséklet szerepét helyesen látja meg. Õ vezeti be a fizikai kémia elnevezést is. Mûvészeti tevékenysége elismeréséül a Mûvészeti Akadémia tagjai közé is beválasztották.

Matematikus, egyetemi tanár
Középiskolás korában megnyerte a Matematikai és Fizikai Társulat tanulmányi versenyén az elsõ Eötvös-díjat 1914-ben. A budapesti tudományegyetemen szerzett matematika-ábrázoló geometria szakos középiskolai tanári diplomát. Még egyetemi hallgató korában a mûegyetemen tanársegéd, késõbb adjunktus lett, de 1931-tõl mûegyetemi beosztása mellett középiskolában is tanított. 1935-ben a debreceni tudományegyetemen doktorált. 1941-ben a mûegyetemen magántanárrá habilitálták. 1947-tõl a mûszaki fõiskolán, ill. a mûszaki egyetemen tanított. Több egyetemi tankönyvet írt.

Vegyészmérnök
1942-ben a József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Közben Münchenben elvégezte a külföldi mérnökhallgató diákok részére szervezett nyári fõiskolát. Elsõ munkahelye a Shell Kõolaj Rt.-nél (késõbb Csepeli Kõolajipari Vállalat) volt, ahol különbözõ beosztásokat látott el. Ezután több olajipari vállalatnál dolgozott, különbözõ beosztásokban. Közben a kémiai tudományok kandidátusi, majd doktori fokozatát megszerezte. A Budapesti Mûszaki Egyetemen, a Veszprémi Mûszaki Egyetemen oktatott. A kõolajgyártás technológiájában jelentõs fejlesztéseket hajtott végre. Tagja volt az OMFB-nek, elnöke volt a kõolajfeldolgozással kapcsolatos több egyesületnek. 1957-ben Kossuth-díjat, 1969-ben a Segner János András-díj aranyfokozatát, 1971-ben Pfeiffer Ignác-díjat kapott 1973-tól lett az MTA levelezõ tagja.

Balti német származású orosz csillagász
A 19. sz. jeles csillagászának, Friedrich Georg Wilhelm v. Struve-nek (1793-1864) fia és szakmai utóda. A dorpati (ma Tartu, Észtország) egyetemen tanult. A Pulkovói Császári Obszervatóriumban apjának, aki akkor az obszervatórium igazgatója volt, munkatársaként elõször a csillag-párok rendszeres felkutatásával és folyamatos mérésével foglalkozott. 500 addig ismeretlen kettõscsillagot fedezett fel, kiadta a második pulkovói kettõscsillag-katalógust. Késõbb sokat foglalkozott a Naprendszer égitesteivel, pl. a Saturnus gyûrûjével, méréseket végzett a csillagok távolságára, és a Nap térbeli mozgására vonatkozóan. A Föld tengelyének általa kiszámított precessziója sokáig alapadat volt. 1862-ben apja utódaként a pulkovói obszervatórium igazgatója lett 1889-ig, nyugdíjazásáig. Ezután Karlsruhe-ban telepedett le. Két fia, valamint unokája, Otto Struve is a csillagászatot választotta életpályául. Számos állami kitüntetés mellett az angol Királyi Csillagászati Társaság nagy aranyérmével is jutalmazták. (Bartha Lajos)

Német matematikus, algebrista
Szülõvárosa egyetemére járt, ott doktorált algebrából 1907-ben, azonban állást nem kaphatott, mert nõket nem alkalmaztak az egyetemen. 1915-ben Hilbert és Felix Klein hívására Göttingenbe ment, itt fizetés nélkül adott elõ. 1919-ben a göttingeni egyetemen magántanárrá habilitált, és elõadási jogot szerzett, fizetést azonban csak 1922-tõl kezdve kapott. 1933-ban a náci rezsim a zsidó származásúakat eltiltotta az oktatástól és a kutatói tevékenységtõl. Ezért Emmy Noether is emigrált az Egyesült Államokba, ahol a Bryn Mawr College professzora lett, elõadott a Princeton-i Institute for Advanced Study-ban is. 1935-ben egy operáció után halt meg. A modern algebra megalapozói közé tartozott. Õróla nevezték el többek között a Noether-gyûrûket. Az általa bizonyított Noether-tétel a modern fizika egyik legfontosabb alaptétele.

Geológus, egyetemi tanár
Vitális István geológus fia. Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. 25 éven keresztül a Salgótarjáni Kõszénbánya Rt. geológusa, majd a földtani osztályának vezetõje. Bányageológiával, készletfeltárásokkal és készletbecslésekkel, valamint új lelõhelyek felkutatásával foglalkozott. Szénkutatásokat végzett Baranyában, részt vett a recski érckutatásban, a bándi, komlóskai, istenmezei bentonitok felkutatásában, a sikondai és pünkösdfürdõi hévíz-, a kisterenyei ásványvízfeltárásban. Kidolgozta Salgótarján és környéke bánya- és hidrogeológiáját. 1946-1951 között a Magyar Állami Szénbányák, illetve a Szénbányászati Igazgatóság osztályvezetõje. 1951-ben megkapta a Kossuth-díjat, majd 1952-ben kinevezték egyetemi tanárnak. Koncepciós per áldozataként 1952-1953-ban börtönbe került. 1953-ban rehabilitálták, visszakapta egyetemi tanszékét, melynek 71 éves koráig vezetõje. Nevéhez kapcsolódik az Alföld földtani újratérképezésének és hidrogeológiai felvételének szervezése. Oktatott a Mûegyetemen, a Mérnöktovábbképzõ Intézetben és több fõiskolán. Aktív tagja a Magyarhoni Földtani Társulatnak és a Bányászati és Kohászati Egyesületnek is. A Társaság szakirodalmi nívódíjának a névadója.

Kísérleti fizikus
A matematika és a fizika iránti érdeklõdés már a családban kialakult benne, ezt az ELTE fizikus szakán végzett tanulmányai csak megerõsítették. Diplomamunkáját 1963-ban a KFKI Ferromágneses osztályán készítette Tarnóczi Tivadar témavezetésével, ebben a szilícium mikrokeménységét vizsgálta. Kutatási területe kezdettõl fogva a fémes és a félvezetõ vékony rétegek fizikája volt. Hazai intézetekben (HIKI, BME, KFKI) folyó másfél évtizedes tevékenység után elméleti fizikus férjével és két kis gyermekükkel Svájcba költöztek. Itt, Zugban, egy elektromos mérõberendezéseket fejlesztõ cégnél talált munkát, majd Zurichben az ETH mikrotechnikai intézetében dolgozva adta be és védte meg PhD dolgozatát 1994-ben, az általa kifejlesztett speciális UV Schottky-detektorok témájában. E detektorok fejlesztésével még 2003-ban kezdõdõ nyugdíjas éveiben se hagyott fel. Nagy stabilitású és kiváló érzékenységû detektorai keresettek voltak nemcsak az európai kutatóintézetekben, de a NASA-tól kezdve Harkovon és Pekingen át Ausztráliáig az egész világon. (Dr. Radnai Gyula)

Matematikus
A parciális differenciálegyenletek kutatója. Édesapja, Simon Béla (1904-1971) geofizikus, földrengéskutató. Testvérei Simon Kálmán (1946-2012) vegyész és Simon György (1947-2020) fizikus. Távolabbi rokona Békésy György (1899-1972). Matematikus oklevelét 1963-ban szerezte az ELTÉ-n; 1966-ban doktorált ugyanott. 1968-tól Moszkvában aspiráns; 1973-ban kandidátus; 1990-ben az MTA doktora lett, értekezése elliptikus egyenletekrõl szól. Cikkeiben gyakran biológiai, fizikai modellekben elõforduló parciális differenciálegyenleteket tanulmányozott, a megoldások létezésének és viselkedésének kérdéseit vizsgálta. Eredményeit az Elsevier Kiadó Handbook of Differential Equations egyik kötetében publikálta. Kiemelkedõ a szerepe a parciális differenciálegyenletek oktatásában; az ELTÉ-n a tárgy tematikájának kidolgozója, évtizedeken át elõadója volt. Sokat tett a magyar szakirodalom gazdagításáért. Eötvös József-koszorú és más rangos díjak kintüntetettje. (Hujter Mihály)

Sebészorvos, kórházigazgató
Orvosi oklevelét 1923-ban szerezte a budapesti egyetemen. Az 1. világháború alatt a Bozenben szervezett csont- és ízületi sérültek hadikórházában mûködött mint Böhler bécsi professzor elsõ asszisztense. 1918-tól Budapesten az I. sz. sebészeti klinikán dolgozott és sebész szakorvos lett. 1920-tól kiskunhalasi városi fõorvos és az 1925-ben megnyílt városi kórház igazgató fõorvosa. Nevéhez fûzõdik a kiskunhalasi kórház fejlesztése, õ honosította meg Magyarországon a Böhler-féle szegelést a combnyaktöréseknél, és azt kitûnõ eredménnyel alkalmazta. 1944-ben náci-, 1945 után kommunista-ellenessége miatt volt kitaszított. Az egyházi iskolák államosítása miatt felszólalt, emiatt 1949-ben leváltották a kórház élérõl.

Gépészmérnök, egyetemi tanár
1917-ben fejezte be gépészmérnöki tanulmányait Budapesten, 1920-tól az Egyesült Államokban élt. Kezdetben gépgyári munkásként dolgozott, majd hamarosan szerszámtervezõ, 1922-ben már motorkonstruktõr lett. A dízelmotorokról írt két tanulmányának megjelenése után tanársegédnek hívták meg a State College-i állami egyetemre. A hallgatók számára motorkísérleti laboratóriumot létesített, itt alapozta meg a gyakorlati oktatást és itt folytatta kísérleteit. 1929-ben egy évig Drezdában képezte tovább magát. Amerikába visszatérve egyetemi tanárrá nevezték ki. Több mint 30 találmányára kapott szabadalmi oltalmat. Elõadókörutakat tett Európában és Japánban. 1964-ben látogatott haza elõször. A budapesti mûszaki egyetemen egyik legjelentõsebb találmányáról, egy elektronikus szabályozóról, az Optimizer-rõl tartott bemutatót és elõadást. A dízelmotor fejlesztés egyik legkiválóbb egyénisége.

Angol csillagász
1607-ben megfigyelt egy üstököst (melyet késõbb Halley-rõl neveztek el), és késõbb arra következtetett, hogy görbült pályája Kepler törvényeit követi, tehát az üstökösök nem a légkör jelenségei, mint ahogyan akkor gondolták. Ez volt az egyik elsõ hivatkozás a Kepler-törvényekre. Thomas Harriot nyomán számos távcsöves megfigyelést is végzett a Holdról, nagyjából Galilei felfedezéseivel egyidõben. 1601-tõl a Parlament tagja volt, 1603-ban lovagi rangot kapott. (Piriti János)

Ausztrál születésû amerikai vegyészmérnök, statisztikus, matematikus
Szülei Nagy-Britanniából költöztek Ausztráliába. Youden csak hétéves volt, amikor a család kivándorolt az Egyesült Államokba. Tanulmányait itt végezte, kémiát tanult a rochesteri egyetemen, majd a Columbia Egyetemen szerzett kémiai doktorátust. Ezután a Boyce Thompson növénytani kutatóintézetben dolgozott, mint fizikai kémikus. A biológiai kísérletek tervezésével kapcsolatos problémák irányították figyelmét a matematikai statisztika felé. 1937-ben írott cikkében új módszert javasolt biológiai kísérletek tervezésére és kiértékelésére. Az általa bevezetett elrendezést késõbb Youden-négyzetnek nevezték el, és kiterjedten alkalmazzák mezõgazdasági és orvosi kísérletek tervezésére. A 2. világháború alatt az amerikai légierõ számára új statisztikai módszereket dolgozott ki bombázások pontosságának növelésére. 1948-tól a National Bureau of Standards vezetõ munkatársaként foglalkozott statisztikai módszerek fejlesztésével.

Kanadai születésû amerikai fizikus
A Buffalo-i egyetemen végezte tanulmányait, itt a bachelor fokozatot szerezte meg. 1941-45 között a Massachusetts Insitute of Technology-n a radar fejlesztésén dolgozott, majd a Harvard egyetemen oktatott és kutatott nyugdíjbavonulásáig. Itt a fizika professzora lett, noha nemcsak Ph. D. fokozatot, de master fokozatot sem szerzett. 1959-ben õ és tanítványa, Glen A. Rebka Jr., fontos kísérletet dolgozott ki az általános relativitáselmélet bizonyítására. Késõbb Edward M. Purcell és H. C. Torrey társaságában jelentõsen hozzájárult a mágneses magrezonancia (NMR) anyagok szerkezetének vizsgálatára alkalmas módszerének kidolgozásához. Ezért a munkáért Edward M. Purcell és Felix Bloch 1952-ben megosztott Nobel-díjban részesült. Pound 1990-ben a National Medal of Science kitüntetést kapta eredményeiért.

Bencés természetrajz- és földrajztanár
Pannonhalmán teológiát, a budapesti tudományegyetemen természetrajz-földrajz szakot végzett 1888-ban. Kõszegen, Sopronban, a pannonhalmi fõiskolán, majd Esztergomban tanított. Munkáiban a jégbarlangok keletkezésével és a kristályok, illetve testek szerkezetével foglalkozott. Számos mûvet jelentett meg magyar és német nyelven.

Hidrológus, folyammérnök
Oklevelét a budapesti kir. József Mûegyetem mérnöki karán 1895-ben szerezte, majd a szatmári (1896-1903), az aradi folyammérnöki hivatalnál (1904-08) dolgozott. 1909-1912 között a Földmûvelésügyi Minisztérium vízrajzi osztályán teljesített szolgálatot, és tanulmányban dolgozta fel a - nemzetközi viszonylatban is korán: a század elsõ éveiben berendezett - hidrológiai kísérleti területeken végzett észlelések eredményeit. Gyakorlati feladatai a korszerû folyamszabályozási módszerekre irányították figyelmét, és elõször alkalmazta hazánkban H. Girardon elveit. 1913-ban a Felsõ-Duna induló kisvízi szabályozásához, a pozsonyi folyammérnöki hivatalba helyezték át, majd rövidesen mûszaki tanácsosi rangban a hivatal fõnökévé nevezték ki.

Orvos, immunológus, egyetemi tanár
Orvosi oklevelét Debrecenben szerezte 1939-ben. Az egyetem Élettani és Általános Kórtani Intézetében díjas gyakornok, majd tanársegéd, 1945-47-ben adjunktus. 1948-tól az önállósult Kórélettani Intézet igazgatója, egyetemi tanár. 1950-51-ben az egyetem Orvostudományi Karának, majd az önállóvá vált Debreceni Orvostudományi Egyetem dékánja, 1959-63-ban és 1967-73-ban rektora. Tudományos kutatásai során foglalkozott a nyálelválasztás mechanizmusával, az antihormonokkal, az idegrendszer és az immunitás problémáival. 1962-78 között az Ûrkutatási Kormánybizottság Orvosbiológiai szakbizottságának tagja, majd elnöke. 1971-ben létrehozta a Magyar Immunológiai Társaságot, amelynek 1978-ig elnöke volt. 1967-tõl az MTA tagja.

Német gyógyszerész, amatõr csillagász
Gyógyszerészként kezdte tevékenységét, de késõbb csak csillagászattal foglalkozott. 1826-tól 1843-ig rendszeresen megfigyelte a Napot, mivel egy feltételezett bolygót keresett. Feljegyezte a megfigyelhetõ napfoltok adatait. Ennek alapján arra a feltételezésre jutott, hogy a napfoltok száma 10-11 éves ciklussal változik, ezt 1843-ban közölte. Ennek alapján a svájci Rudolf Wolf hosszú idõszakra visszamenõleg megvizsgálta a naptevékenység adatait és megszervezte a nemzetközi nap-észlelõ hálózatot. 1851-ben Alexander v. Humboldt mûve ugyancsak felhívta a figyelmet Schwabe eredményeire, ettõl kezdve számos kutató tanulmányozta a naptevékenység ciklusait. Schwabe megállapította, hogy a Szaturnusz por-gyûrûjének körvonala nem kör, hanem ellipszis alakú. Fontos megfigyeléseket tett a Jupiter nagy vörös foltjával kapcsolatban is. Feljegyzéseit az angol Királyi Csillagászati Társaságra hagyta. A Royal Astronomical Society a nagy aranyéremmel tüntette ki, nevét egy holdkráter õrzi. (Bartha Lajos)

Német kémikus
Mengyelejevtõl függetlenül kidolgozta a kémiai elemek periódusos osztályozását. Eredetileg orvosnak tanult, majd 1859-ben természettudományok tanításával kezdte pályáját, különféle posztokat töltött be, mielõtt a Tübingeni Egyetem kémiaprofesszora lett. Die modernen Theorien der Chemie (A kémia modern elméletei; 1864) c. könyvében elõzetes sémát közölt az elemek atomsúly szerinti elrendezésérõl, elemezte az atomsúlyok és az elemek tulajdonságai közti összefüggéseket. Ezt a nagyhatású mûvet többször kibõvítették, sokszor kiadták. 1868 körül kiterjesztette táblázatát, ez sok tekintetben hasonló volt Mengyelejev 1869-ben közölt táblázatához, azonban Meyer csak 1870-ben jelentette meg saját változatát. Diagramja bemutatta az "atomtérfogatok" és rendszámok kapcsolatát, világosan kiemelve az elemek periodikus kapcsolatait. Meyer nem tartott számot az elsõbbségre, és elismerte, hogy Mengyelejevtõl eltérõen õ nem merte megjósolni a fel nem fedezett elemek létezését. A kémia sok területével foglalkozott, de tevékenységének nagy része az elemek osztályozásához kapcsolódott.

Amerikai fizikus, csillagász
Az infravörös mérések úttörõje. 1949-ben a Johns Hopkins Egyetemen kezdett hozzá a bolygók és a Hold infravörös hõmérséklet méréséhez, ezt a vizsgálatot jelentõsen tovább fejlesztve a Harvard Egyetemen, a Lowell Obszervatóriumban, 1965-tõl Hawaiiban folytatta. 1956-58 között mérései alapján azt feltételezte, hogy a Marson növényi élet található. Késõbbi vizsgálatok ezt nem igazolták. Meghatározta a Hold felület alatti mélyebb rétegeinek hõsugárzás-változását, a Mars napi hõmérsékletingadozását, majd a Vénusz felhõzetének, és mélyebb légrétegeinek hõmérsékletét. Hawaii-ban a Mauna Kea Obszervatóriumban megszerkesztette az elsõ számítógépvezérlésû távcsövet. Elsõként sikerült a Naptól távoli bolygók infravörös hõsugárzás-térképét elkészítenie. Közremûködött a Mars-, Vénusz- és Jupiter-szondák tervezésében és adataik értékelésében. Nevét a 4333.sz. kisbolygó és egy Mars-kráter õrzi. (Bartha Lajos)

Brit matematikus
Már 11 évesen elhatározta, hogy matematikus lesz. Cambridge-ben tanult és tanárkodott 1987-ig, akkor átkerült Princetonba "John von Neumann"-professzornak. "A világ leginkább karizmatikus matematikusa" - mondták rá. Megoldván egy számelméleti problémát számok ötödik hatványok összegekénti felírhatóságáról, a figyelme a végtelen számosságok felé fordult. Az ostábla (angolul: backgammon) asztali társasjáték rajongója lett, és feltalálta az "Életjáték" nevezetû modellt. További találmányai a "Sprouts" és a "Phutball" játékok. A nevéhez köthetõ "az angyal probléma" is a kombinatorikus játékelméletben. A Penrose-mozaik kapcsán sok mély eredménye volt. A matematikai kutatást nem munkának, hanem szenvedéllyel ûzött játéknak tekintette, világszerte milliók figyelmét és lelkesedését nyerve meg. Alapvetõ az 1976-ban megjelent "On numbers and games" címû könyve. Az algebrában elért eredményei is jelentõsek. Néhány az általa kiérdemelt díjakból, megtiszteltetésekbõl: Berwick Prize (1971), Fellow of the Royal Society (1981), Pólya Prize (1987), Fellow of the American Academy of Arts and Sciences (1992), Nemmers Prize in Mathematics (1998), Leroy P. Steele Prize for Mathematical Exposition (2000). A Covid-19 áldozatai közül az egyik elsõként halt meg. (Hujter Mihály)

Mérnök, mûegyetemi tanár
Oklevelét a budapesti mûegyetemen nyerte 1891-ben. 1892-ben Kherndl Antal mellett tanársegéd. 1894-ben MÁV-mérnök, 1898-ban vasúti és hajózási biztos. 1910-ben MÁV igazgatóhelyettes, 1914-tõl a mûegyetemen a közlekedésügy és vasútépítéstan tanára. 1921-1923-ig a mûegyetem rektora volt. Jelentõs szakirodalmi munkásságot fejtett ki, többek között számos technikatörténeti mû szerzõje. 1921-tõl az MTA tagja.

Olasz fizikus
1953-ban végzett a római Sapienza Egyetemen. 1963-tól a CERN-ben dolgozott, 1966-tól Rómában volt az elméleti fizika professzora. 1983 és 1992 között a Nemzeti Nukleáris Fizikai Intézet igazgatója volt, ekkor épült a Gran Sasso Laboratórium. 1963-ban a gyenge kölcsönhatás során végbemenõ bomlásokat vizsgálva észrevette, hogy az erõs kölcsönhatástól eltérõen más kvarkkombinációknak kell részt venniük, ezzel számos kísérlet eredményét magyarázhatta. A Cabibbo-Kobajasi-Maszkava elmélet feltételezte három kvarkcsalád létét. Sok fizikus véleménye, hogy Kobajasi és Maszkava mellett a 2008-as Nobel-díj Cabibbot is megillette volna. További munkái a neutrínóoszcillációval és a kvark-gluon plazma kimutatásával foglalkoztak. Tudományos iskolateremtõ munkássága a háború utáni olasz elméleti fizika megújulását is jelentette, számos tanítványa vált sikeres kutatóvá. 1993-tól haláláig a Pápai Tudományos Akadémia elnöke volt. E minõségében többek között az egyház által korábban elkövetett hibák feldolgozásának elõsegítéseként támogatta Giordano Bruno rehabilitációjának kérdését is. (Piriti János)

Bányamérnök
Oklevelét Sopronban a Bányamérnöki és Erdõmérnöki Fõiskolán szerezte meg 1923-ban. A pécsi Szent István Akadémián és külföldi tanulmányutakon szerzett tapasztalatok után átszervezte a bányamentõ szolgálatot, elsõként alkalmazott a mecseki szénbányászatban réselõgépeket és mollíves acélbiztosítást. 1940-ben már az egész szabolcsi bányakerület felelõs vezetõje lett, és sikeresen korszerûsítette a bányabeli szállítási rendszereket. 1946-ban Budapestre helyezték, 1953-tól a Bányászati Mélyépítõ Vállalat, majd a Bányászati Aknamélyítõ Tröszt mûszaki osztályvezetõje. Elsõként honosította meg a pécsi, komlói, tatabányai és oroszlányi szénbányászatban a szálló szénpor lekötését szénfalátitatással, nagynyomású injektálás segítségével.

Német fizikus
Berlinben és a Göttingeni Egyetemen tanult orvostudományt. 1802-ben szerezte meg orvosi diplomáját Göttingenben, a kutatás kedvéért azonban lemondott az orvosi pályáról. 1814-ben a berlini akadémia tagja lett. 1816-ban neki ítélték az akadémia azévi díját a mechanikai feszültség alá helyezett üvegben észlelhetõ polarizáció tanulmányozásáért. Számos fém mágnesezhetõségét vizsgálva fedezte fel a vörös izzásra hevített, mágnesezett vas szokásostól eltérõ viselkedését, amely a ma már hiszterézisként ismert jelenséghez vezet. Különbözõ fémpárokkal és vezetõkkel végzett kísérletei nyomán derült ki, hogy a vezetõ anyagok termoelektromos sorba rendezhetõk. Legjelentõsebb felfedezése a termoelektromos Seebeck-effektus.

Angol vegyész, orvos
Gyakorló orvosként vegyészettel is foglalkozott. Vegyi elemzéssel igazolta, hogy a gyomornedv savanyúságát a sósav okozza. A sósav arányának ingadozása különbözõ gyomorbajok oka, illetve tünete lehet. Legismertebb a róla elnevezett hipotézis, amelyet 1815-ben fogalmazott meg. Mivel az akkor ismert atomsúlytáblázatok alapján úgy találta, hogy minden más elem atomsúlya a hidrogén atomsúlyának egész számú többszöröse, feltételezte, hogy minden atom hidrogénatomokból épül fel. A 19. században ezt követõen végzett atomsúlymérések a hipotézist nem igazolták. Prout hipotézise azonban, ha eredeti formájában nem is volt helyes, fontos meglátást tartalmazott az atomok szerkezetére vonatkozólag, és termékenyítõleg hatott a 20. század atomelméleteire. 1920-ban Rutherford Prout tiszteletére adta az általa felfedezett elemi részecskének a proton nevet. Prout foglalkozott a barométer tökéletesítésével is.

Német matematikus, matematikus történész
Heidelbergben tanult, többek között Gauss tanítványa is volt. Itt is szerzett doktori fokozatot 1851-ben. Rövid berlini kitérõ után 1853-ban visszatért Heidelbergbe és itt tanított egész további életében. Fõ területe a matematika története volt, fõmûve egy nagy, négykötetes matematikatörténet, mely a kezdetektõl 1799-ig terjedõ idõszakot dolgozta fel. Az elsõ 3 kötetet maga Cantor írta, a negyedik kötetet társszerzõk bevonásával szerkesztette. Georg Cantorral nem volt rokonságban, köztük csak névazonosság volt.

Német bakteriológus
A würzburgi egyetemen és a Berlini Friedrich Wilhelm Egyetemen folytatott orvosi tanulmányokat. Orvosi diplomáját 1874-ben Berlinben kapta meg, és miután egy ideig katonaorvosként szolgált, Berlinben Robert Koch mellett a Birodalmi Egészségügyi Hivatal munkatársa lett 1879-1884-ig. 1888-tól a Greifswaldi Egyetemen a higiénia professzora, majd ugyanott rektor volt. 1913-ban a berlini Fertõzõ Betegségek Robert Koch Intézetének igazgatójává nevezték ki. Edwin Klebsszel 1884-ben fölfedezte a diftéria kórokozóját a Klebs-Löffler-bacilust. Émile Roux-val és Alexandre Yersinnel egyidõben megállapította a diftériatoxin létezését. Kimutatta, hogy bizonyos állatok immunisak a diftériával szemben, ennek a fölfedezésnek igen fontos szerepe volt abban, hogy Emil von Behring kifejlesztette a diftéria-antitoxint. Löffler fölfedezte a sertésorbánc és a sertéspestis okát, majd Wilhelm Schütz-cel együtt azonosította a takonykór kórokozóját. Paul Frosch-sal kimutatta, hogy a száj- és körömfájást vírus okozza és kidolgozta a betegség ellenszérumát.

Német születésû amerikai villamosmérnök, matematikus
A breslaui egyetemen tanult elektrotechnikát. Politikai okokból Svájcba, majd az Egyesült Államokba emigrált. Ferromágnességgel, a mágneses hiszterézis kutatásával foglalkozott, ami a transzformátorok vasmagjának tulajdonságai miatt volt fontos, de nagy területek bevilágítására alkalmas ívlámpákat is tervezett. Elméleti munkásságában kiemelkedõ jelentõségû a váltakozóáramú hálózatok matematikai leírása, a komplex számításmód bevezetése. A "Schenectady Varázsló" tankönyveibõl amerikai elektromérnökök generációi tanultak. Nevét viseli az aszinkronmotorok Steinmetz-kapcsolása is. (Piriti János)

Politikus, kultúr- és tudománypolitikus, mecénás
A "legnagyobb magyar". Szerteágazó katonai, politikai, közgazdasági tevékenységet fejtett ki. 1825-ben egy évi teljes jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Magyarország mûszaki, technikai fejlõdéséhez, külföldi utazásainak tapasztalatait felhasználva korszakos jelentõségû módon járult hozzá. Õ hozta be az országba az elsõ gõzgépet. Kezdeményezõje volt a vasútépítésnek, a folyami és balatoni gõzhajózásnak, a Duna hajózhatóvá tételének, a Tisza szabályozásának, az elsõ állandó Duna-híd, a ma nevét viselõ Széchényi Lánchíd megépítésének. 1833-tól 10 éven keresztül az Al-Duna szabályozását irányította József nádor megbízásából, hajózhatóvá tette a Vaskapu-szorost. 1848 áprilisától szeptemberig, a Batthyány-kormány közlekedésügyi minisztere volt, ekkor idegrendszerének összeomlása miatt egy döblingi szanatóriumba került. Itt 1860-ban "a jelek szerint Széchenyi István öngyilkos lett". Fia Széchenyi Béla, gróf.

Gépészmérnök, mûegyetemi tanár
Mérnöki oklevelét Zürichben szerezte, gyakorlati mérnöki tevékenységét Augsburgban kezdte. 1878-tól a rigai mûegyetemen, 1880-tól a zürichi mûegyetemen konstruktõrként alkalmazták. 1882-tõl a budapesti mûegyetemen kinevezik a gépszerkezettan tanszék helyettes vezetõjének. 1883-tól nyilvános rendes tanára a mûegyetemnek. 1899-ben lemond katedrájáról és a Ganz-gyár igazgatója, majd késõbb vezérigazgatója lesz. Több ipari egyesületnek, az Országos Ipartanácsnak, a Mérnök Tanácsnak tagja. 1908-ban a Ferenc József-rend kitüntetésben részesül.

Ír csillagász
Az írországi Markree Csillagvizsgáló (Sligo-megye) munkatársa, 1848-56 között fõleg az õ munkája alapján készült el a 60000 csillag pontos helyzetét tartalmazó Markree Katalógus, amely az Ekliptika övezetének halvány csillagait tartalmazza. Hatalmas jegyzéke biztosabbá tette az addig ismeretlen új, halvány kisbolygók fellelését. Õ fedezte fel a kilencedik kisbolygót (Metis), az aszteroida kutatás új hullámának egyik kezdeményezõje. 1864-1903 közt a Cambridge Egyetemi Obszervatórium elsõ asszisztense, itt kiterjesztette a katalógust az ekliptikától délre levõ csillagokra is. (Bartha Lajos)

Amerikai matematikus, számológép-tervezõ
Tanulmányait New Yorkban folytatta. Apja betegsége miatt meg kellett szakítania, hogy apja építészeti irodáját átvegye. Számos találmánya közül legnevezetesebb a korábbi Leibniz-féle mechanikus kalkulátor továbbfejlesztésével létrehozott mechanikus kalkulátor, melyre 1872-ben nyújtott be szabadalmi kérelmet, gépébõl azonban csak kis darabszámot tudott értékesíteni. Európában az ezzel egy idõben hasonló elvek alapján Odhner által kifejlesztett kalkulátor terjedt el. 1912-ben Jay R. Monroe-val társult, a továbbfejlesztett kalkulátor ekkor már sikert aratott.

Orvos, kémikus
Orvostudományt és gyógyszerészetet tanult Besztercebányán Moller Károly Ottónál. Tanulmányait Halléban 1724-ben fejezte be. Katonaorvosi szolgálat után 1726-tól Komárom, 1727-tõl Esztergom vármegye, 1740-tõl haláláig Pozsony városi orvosa. Több egészségügyi, járványtani, balneológiai és helyismereti tanulmánya jelent meg. A hazai gyógyvizek elemzése és ismertetése terén úttörõ munkát végzett. Õ állította össze az elsõ hazai gyógyszerész-árszabványt is, amely az orvosok, a sebészek, a gyógyszerészek, a bábák és a fürdõsök kötelességeit és jogait is felsorolja.

Építész
A berlini Königliche Preussische Bauakademie-n végezte tanulmányait. Hazatérve Hauszmann Alajos tervezõirodájának munkatársa lett, itt több fontos tervezésben (New York palota) jelentõs szerepe volt. 1893-ban Giergl Kálmánnal együtt önálló tervezõirodát nyitott. Fontosabb munkáik a millenniumi kiállítás több épülete, a Zeneakadémia, a Klotild-paloták, számos klinika Budapesten, Debrecenben és Kolozsvárott, a kolozsvári egyetemi könyvtár. Több munkájukban (Zeneakadémia, városligeti híd, szegedi víztorony) Zielinski Szilárddal mûködtek együtt. Az 1910-es évek elején Giergl Kálmán kivált közös irodájukból, de több épület tervezésén a késõbbiekben is együtt dolgoztak. 1924-ben Greguss-díjat kapott, az angol Királyi Építésztársaság tagjává avatta.

Építész, mûegyetemi tanár
Hültl Hümér öccse. Oklevelének megszerzése után hazai tervezõirodákban és külföldi utazásokon nyert szakmai gyakorlatával korán önállósult. 1906-ban Berninirõl írt értekezésével hazánk elsõ építészdoktora lett, 1913-tól 1940-ig a mûegyetem mû- és díszépítéstani tanszékének tanára, 1930-1932-ben rektora volt, az építészképzés megreformálását szorgalmazta. Mûvei a történelmi új reneszánsz, méginkább az újbarokk stílus képviselõi (volt Pajor-szanatórium, volt Gazdák Biztosító épülete, Mester utcai kereskedelmi iskola, zugligeti templom és rendház; piarista rendház és gimnáziuma stb.). A 30-as évektõl a hagyományos stílust modern funkcionalista elvekkel igyekezett egyeztetni (Péterfy Sándor utcai kórház, 1934, a Fõváros Autóbusz Üzem garázsa stb.). 1931-tõl 1939-ig a felsõház tagja volt. 1931-tõl az MTA tagja.

Kertészmérnök, fõiskolai tanár
Oklevelet a Kertészeti Tanintézetben szerzett 1900-ben. 1901-tõl kisebb megszakításokkal 1911-ig külföldön tett tanulmányutakat (Svájc, Anglia, Franciaország, USA). 1912-tõl a Kertészeti Tanintézetben gyümölcstermesztési gyakorlatvezetõ volt, 1914-tõl a Földmívelésügyi Minisztérium kertészeti ügyosztályára helyezték, majd Máramaros vm.-i gyümölcsösökben a növényvédelmet és gyümölcsértékesítést irányította. 1920-tól a Kertészeti Tanintézet gyümölcstermesztési elõadója volt. 1928-ban a Kertészeti Tanintézetben tanár, 1930-tól az intézmény igazgatója. 1943-ban a Kertészeti és Szõlészeti Fõiskola r. tanára, 1954-tõl az Agrártudományi Egyetem gyümölcstermesztési tanszékének vezetõje. 1948-1949-ben az egyetem rektora volt. Korának legfejlettebb kertészeti tudományával bõvítette az üzemi termelési ismereteket. Kezdeményezte Budatétényben a Kertészeti Kutató Intézet kifejlesztését. A Kertészeti Egyetem a kertészeti és szõlészeti tudományok díszdoktora címet adományozta neki.

Itáliai csillagász
Tudományos ismereteit önképzéssel szerezte. Montechiaro herceg udvari káplánja és csillagásza volt. Elsõként kutatta fel rendszeresen távcsõvel és vette jegyzékbe a ködös objektumokat (csillaghalmazok, fénylõ ködök, csillagrendszerek). 40 ködös objektumot vett jegyzékbe, ezek közül 9 a saját felfedezése. Késõbb ezeket mások újra felfedezték. Maga készítette mikroszkópokkal végzett vizsgálatokat, többek között tanulmányozta a vipera méregfogait. Idõjárási megfigyeléseket is végzett. Nagyszabásúra tervezett csillagatlasza befejezetlen maradt. Elõször készített efemerisz-számításokat a Galilei-féle Jupiter-holdakra vonatkozólag. Munkája feledésbe merült, írásait az 1980-as években fedezték fel ismét. Nevét a 21047.sz. kisbolygó örökíti meg. (Bartha Lajos)

Osztrák fizikus
A bécsi egyetemen tanult, ahol magántanárként 1891-tõl Josef Stefan majd Ludwig Boltzmann asszisztense lett. 1897-tõl az egyetem elméleti fizika professzora, 1905-tõl a Technische Hochschule professzora, késõbb rektora volt. 1918-tól a bécsi egyetem elméleti fizika intézetének vezetõje volt. Szerteágazó munkásságának legjelentõsebb része a folyadékok és a gázok kinetikus elméletének kidolgozásához való hozzájárulása volt, e munkáját Boltzmann is nagyra értékelte. A folyadékokban és gázokban mozgó szilárd testekre ható ellenállásról írott munkája a motoros repülés megvalósításához is adott elméleti alapokat. Jelentõs eredményeket ért el az akusztikában, az optikában és a fényképezés területén is. Tudományos munkája mellett jelentõs pedagógiai tevékenysége is, Bevezetés az elméleti fizikába címû nagyszabású mûve (1898) több generáción át használatos volt. (Piriti János)

Amerikai zoológus
A Kansasi Egyetemen szerzett Ph.D. fokozatot, s késõbb ugyanott professzor, majd az orvosképzõ intézet dékánja lett. 1912-tõl 1940-ig, nyugdíjazásáig a Pennsylvaniai Egyetem zoológiai laboratóriumát vezette. Az örökléssel kapcsolatos zoológiai kutatásai során 1901-ben elsõként vetette fel, hogy az utódok nemét egy, általa "kiegészítõ kromoszómá"-nak nevezett kromoszóma határozza meg. Õ fogalmazta meg elsõként, hogy a kromoszómák hordozzák az örökletes tulajdonságokra vonatkozó információkat, a kromoszómák egymástól különböznek, és az individuális kromoszómák a tulajdonságok egy meghatározott halmazát hordozzák. A nemi kromoszómák fölfedezése, Gregor Mendel ebben az idõben újrafelfedezett eredményeivel együtt jelentõs lendületet adtak az öröklõdés kutatásának.

Szovjet-orosz csillagász
Szentpéterváron tanult, majd Párizsban, Lundban és Göttingenben ösztöndíjjal tett tanulmányutat. 1911-ben az USA Yerkes Obszervatóriumában fotografikus üstökös vizsgálatokat végzett. A pulkovói, tartui, ogyesszai obszervatóriumokban dolgozott, 1944-tõl a kijevi obszervatórium igazgatója. Üstökös-kutatásokkal és gravitációs vizsgálatokkal foglalkozott. Igen értékesek arra vonatkozó eredményei, hogy a Nap és a Hold milyen hatást fejt ki a Föld alakjának változására (1915). Legjelentõsebb munkáját az üstökösök fényességmérésére vonatkozóan végezte. Kidolgozta az üstökösök fénymérésbõl levezethetõ fizikai sajátságainak számítási módszereit. Az Ukrajnai Tudományos Akadémia elnöke volt. Nevét a 2724.sz. kisbolygó õrzi. (Bartha Lajos)

Francia csillagász, mûszertervezõ, tudományszervezõ
1919-tõl az akkor Franciaországhoz csatolt strasbourgi Obszervatórium újjászervezésével bízták meg, melynek 1930-tól az igazgatója volt. Õ maga a szférikus csillagászattal foglalkozott, az intézetnek asztrofizikai irányzatot adott. Egyik legjelentõsebb találmánya az ún. prizmás asztrolábium, vagy Danjon-féle asztrolábium néven ismert eszköz, az égitestek nagy pontosságú helyzetmeghatározása, ill. a földrajzi koordináták mérése céljából. Egyszerû, ma általánosan alkalmazott becslési skálát alkalmazott a holdfogyatkozások idején a Holdra vetülõ föld-árnyék sötétségének meghatározására, ezt ma Danjon-skálának nevezik. 1935-ben a strasbourgi Egyetem tanára, 1945-tõl 1953-ig a Párizs-Meudon-i Asztrofizikai Obszervatórium igazgatója volt. Kezdeményezésére létesült az elsõ francia rádiócsillagászati észlelõ állomás Meudon-ban. Kezdeményezte a távcsövek leképezésének fokozását, az akkor alkalmazott elektron-sokszorozóval, a mûszert André Lallemand valósította meg. A francia Természettudományi Akadémia tagja volt, az angol Királyi Csillagászati Társaság aranyérmével jutalmazták. Nevét egy holdkráter és az 1594.sz. kisbolygó õrzi. (Bartha Lajos)

Botanikus, mikológus, egyetemi tanár
Tanulmányait a kolozsvári és a bonni egyetemen végezte. 1881-ben Kolozsvárt bölcsészdoktori, 1882-ben tanári oklevelet szerzett. 1881-tõl a kolozsvári egyetem növénytani tanszékén tanársegéd, 1883-ban magántanár lett. 1889-ben az Magyar Nemzeti Múzeum növénytárának vezetõje. 1897-tõl a kolozsvári egyetem ny. r. tanára. 1898-tól az általa megszervezett Központi Szõlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet vezetõje. 1915-tõl 1927-ig a budapesti mûegyetemen a növénytan ny. r. tanára. Eleinte sejt- és szövettani kérdésekkel, majd a moszatok és gombák vizsgálatával, a szõlõbetegségek kutatásával foglalkozott. Elsõk között dolgozta ki a peronoszpóra elleni küzdelem módszereit, elõrejelzõ módszere külföldön is közismertté vált. 1902-ben és 1905-ben a francia tudományos akadémia Thore-díját nyerte el. Élete utolsó éveiben a kukoricaszárból és nádból való cellulózgyártással kísérletezett, az eljárást külföldön szabadalmaztatta. Több külföldi társaság és akadémia tagja volt. 1901-tõl az MTA tagja.

Orvos, radiológus
A budapesti orvosegyetemen 1932-ben szerzett diplomát. 1932-ben a II. sz. Sebészeti Klinikán lett sebész és röntgen szakorvos. 1938-tól 1966-ig a klinika sebészeti osztályát vezette. 1952-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 1966-ban egyetemi tanári kinevezéssel az Orvostudományi Továbbképzõ Röntgenológiai, valamint az Országos Röntgen- és Sugárfizikai Intézet igazgatója volt. Fõszerkesztõje volt a Radiológiai Közlöny c. folyóiratnak.

Matematikus, egyetemi tanár
1934-ben elnyerte a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok elsõ díját, majd érettségizõ korában, 1936-ban az Eötvös-verseny elsõ díját. 1941-ben a debreceni egyetemen matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett és a szegedi egyetem elméleti fizikai intézetében lett tanársegéd, de itt is elsõsorban matematikai problémákkal foglalkozott. 1942-ben a gráfelmélet körébõl elkészítette doktori értekezését, doktorrá avatására 1946-ban került sor. 1946-tól a szegedi Bolyai Intézet munkatársa, 1950-ben megbízott tanszékvezetõ, 1952-ben egyetemi tanár. Munkásságának fõ területe az absztrakt algebra és ezen belül elsõsorban az Abel-féle csoportok elmélete volt. Munkássága nagy hatással volt az újabb hazai algebrai kutatások fellendítésére.

Matematikatanár, mérnök, író, természetjáró
A miskolci református gimnáziumba járt, majd 1958-ban matematika-fizika tanári diplomát szerzett Budapesten. Utána Miskolcon tanított gimnáziumban, ipari technikumban. 1965-tól a Tüzeléstechnikai Kutatóintézetben dolgozott; a lángvizsgálatokról szóló doktori értekezését az ELTÉ-n védte meg 1972-ben. 1980-tól a Miskolci Egyetemen, majd nyugdíjazása után a jezsuita gimnáziumban, végül a református gimnáziumban tanított. "A számítástechnikai kultúrának a tanuló ifjúság körében való elterjesztéséért, az oktatás területén végzett munkájáért részesült Kalmár díjban." Két önéletrajzi-történelmi könyve az interneten szabadon elérhetõ. A fraktálok kutatásában is jeleskedett. Negyvenöt éves koráig aktív tájékozódási futó versenyzõ volt; a kilencvenes évekig a miskolci egyetemi természetjáró szakosztályt vezette. Karitatív és közéleti tevékenysége is jelentõs; kiérdemelte a Szent Gellért-díjat is. (Hujter Mihály)

Francia matematikus
1862-tõl az École Polytechnique és a Collège de France tanára volt. 1856-tól a párizsi Tudományos Akadémia tagja, és 26 éven keresztül titkára volt, majd 1884-tõl a Francia Akadémia tagja. A matematika számos területén alkotott, így a számelmélet, differenciálgeometria, valószínûségszámítás, a termodinamika, valamint a közgazdaságtan matematikai elmélete területén. Számos tankönyvet is írt. Prímszámokra vonatkozó sejtését, mely szerint minden 2-nél nagyobb egész szám, és annak kétszerese között van legalább egy prímszám, késõbb Csebisev bizonyította be. Több valószínûségszámítási paradoxon megfogalmazása is fûzõdik a nevéhez, valamint a közgazdaságtanban az oligopólium jellegû piaci magatartásra vonatkozó játékelméleti Bertrand-paradoxon.

Angol-amerikai csillagász
A londoni egyetemen tanult, majd az egyetemi csillagvizsgáló igazgatója volt. 1955-ben férjével, Geoffrey Burbidge-dzsal az Egyesült Államokba utaztak, ahol Geoffrey a Mount Wilson Obszervatóriumban, Margaret a CalTech-en dolgozott. 1957-tõl a Yerkes Obszervatórium csillagásza, 1962-tõl a San Diego-i University of California professzora volt. 1972-73 között a greenwich-i Királyi Csillagvizsgáló elsõ nõi igazgatója volt. 1957-ben jelent meg a nevezetes B2FH-cikk, a két Burbidge, William A. Fowler és Fred Hoyle munkája, amelyben leírták az elemek kozmikus keletkezésének elméletét. A 60-as és 70-es években a galaxisok forgásával és a kvazárok kutatásával foglalkozott. Többször felemelte szavát a csaillagászatban a nõkkel szembeni megkülönböztetés ellen is. 1964-ben a londoni Royal Society tagjává választották, 1982-ben a Bruce éremmel tüntették ki. (Piriti János)

Matematikus, költõ
Tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte 1799-1804 között, majd Kolozsvárott jogot hallgatott. Matematikában Sipos Pál tanítványa. 1808-ban Göttingenben folytatott matematikai tanulmányokat, 1812-ben az addigi nehézkes szögmérõ készülékek helyett egy kézben tartható szögmérõt talált fel. Készülékét a bécsi Voigtländer cég gyártotta. Döbrentei Gábor buzdítására verseket is írt, melyek 1816-tól kezdve hazai folyóiratokban jelentek meg. 1831-tõl az MTA tagja.

Gépész- és elektromérnök
Tanulmányait a bécsi mûegyetemen végezte. Pályája kezdetén külföldi cégeknél elsõsorban gõzturbinák szerkesztésével foglalkozott. Ez idõre esik a gõzturbinák megszaladás elleni automatikus védelmére vonatkozó találmánya, melyet Stodola zürichi professzor alapvetõ jelentõségû könyvében ismertetett. 1923-1945-ig a Magyar Általános Kõszénbányák (MÁK) mûszaki igazgatója. Bányászati erõmûvek tervezésével, létesítésével és fejlesztésével foglalkozott. Többek között megépítette, majd kétszeresére bõvítette a tatabányai alumíniumkohót. Munkásságának súlypontja az energetika, közelebbrõl a tüzeléstechnika területére esik. A bányák addig eladhatatlan aprószénkészletének értékesítéséhez sikeres kazántípust szerkesztett központi fûtés céljára. Élete fõ mûve Szikla Gézával együtt kidolgozott találmánya, a Szikla-Rozinek néven ismert lebegtetõ rendszerû tüzelõberendezés. 1945-ben a prágai mûegyetem mûszaki doktorává avatta.

Vegyészmérnök
Vegyészmérnöki oklevelét a budapesti mûegyetemen szerezte. Az egyetem kémiai technológiai tanszéken tanársegédként kezdett dolgozni. 1931-töl az iparban, kezdetben a dorogi szén- és kátrányfeldolgozó üzemben, majd 1932-ben az újonnan létesült Péti Nitrogén Mûvekhez került. Itt az üzemi kutatólaboratórium vezetõjének, késõbb mûszaki vezérigazgató-helyettesnek nevezték ki. A 2. világháború után a Tõzegkutató Intézetben, késõbb a veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézetben dolgozott. 1954-tõl a veszprémi vegyipari egyetem ásványolaj- és széntechnológiai tanszékén adjunktus, 1957-tõl tanszékvezetõ docens lett. 1960-ban vonult nyugdíjba. Kutatómunkáját a budapesti mûegyetemen Varga József mellett a kõszénkátrányok hidrogénezésével kezdte. Varga munkatársaként a bauxit-cementgyártás kidolgozásában vett részt. Foglalkozott a nitrogénipar vizsgálati módszereinek kérdéseivel, barnaszenek humin-anyagtartalmának szerkezet felderítésével. Módszert dolgozott ki alkoholból katalitikus úton történõ etiléngyártásra. Több szabadalmazott eljárást dolgozott ki.

Fizikus, gimnáziumi tanár
Sopronban érettségizett, az evangélikus líceumban. Eötvös kollégistaként szerzett három (matematika, fizika, kémia) szakos tanári diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Fizikából doktorált 1930-ban. Tanári egyénisége a Fasori Evangélikus gimnáziumban bontakozott ki, ahol 15 évet töltött el - köztük a második világháború embert próbáló éveit is. 1952-ben ezt az iskolát is megszüntették, ekkor a csepeli Jedlik Ányos gimnáziumba helyezték át, itt tanított élete végéig. Rendkívül termékeny szakíró és tankönyvíró volt, 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Középiskolás tankönyvei ma is kedveltek. Az egyetemen meghívott elõadóként tartott népszerû elõadásokat a fizika tanításának módszertanából. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli elnöke, kereken négy évtizeden át az Eötvös-verseny versenybizottságának vezetõje volt. Szívesen vitte tanítványait kirándulni, túrázni. A nehéz terepekre legszívesebben barátjával, volt évfolyamtársával, Kunfalvi Rezsõvel látogatott el. Mindketten szerettek fényképezni és szenvedélyesen szerettek tanítani, diákokkal foglakozni. Fizikát és emberi tartást lehetett tanulni tõlük. (Dr. Radnai Gyula)

Német kísérleti fizikus, kémikus, egyetemi tanár
Ugyanabban az évben született, mint Kossuth Lajos, vagy Bolyai János. Õt azonban sem a politika, sem a matematika nem kötötte le, csak a kísérletezõ természettudomány. 25 éves korában doktorált Berlinben kémiából, majd Stockholmban töltött egy évet Berzelius laboratóriumában. A következõ évben Párizsban kutatott Gay-Lussac mellett. Hazatérve Berlinbe és felvértezõdve a kísérleti kémia és fizika akkor legmodernebb módszereivel, csakhamar Európa élenjáró laboratóriumát hozta létre Berlinben az egyetemen. Gazdag örökségét is ennek a laboratóriumnak a felszerelésére költötte. Már 38 éves korában a porosz tudományos akadémia tagja volt. Világos és kísérleti demonstrációkkal gazdagon kísért elõadásaira özönlöttek a berlini egyetemi hallgatók. A legjobbak számára otthon külön heti kollokviumokat tartott aktuális természettudományos kérdésekrõl. Tanítványának mondhatta többek között Clausiust, Helmholtzot és Wiedemannt. Tanári munkássága követendõ például szolgált Laue számára a berlini egyetemi kollokviumok folytatására, fenntartására. (Ennek példájára jöttek létre az Ortvay-kollokviumok Budapesten.) Egyik fontos felfedezése Magnus-effektusként vonult be a szakirodalomba, a Magnus-Haus pedig ma is a német fizikai társulat reprezentatív székháza Berlinben. (Dr. Radnai Gyula)

Orvos-genetikus, tudományának szervezõje és népszerûsítõje, öröklõdés-kutató
Középiskolában nemcsak a tanulásban, de a sportban is kiválónak bizonyult. Az orvosegyetemre is sportkapcsolatai révén jutott be. Az egyetem elvégzése után kutató orvosként helyezkedett el és mellékállásban szülészorvosként tevékenykedett. Itt végzett munkája vezette a genetika területére. Harmincegy éves korában lett kandidátus, negyvenhárom évesen akadémiai doktor. Vezette a születési rendellenességek országos nyilvántartását, ezt a tevékenységét külföldön is nagyra értékelték. Közben számos cikket publikált színvonalas angol nyelvû folyóiratokban, itthon pedig a televízióban vezette Az öröklõdés titkai, majd pedig a Születésünk titkai, a Jövõnk titkai és további nagy sikert aratott sorozatokat. Hatvanhárom éves korában ment nyugdíjba, ettõl kezdve zsenik, híres mûvészek, tudósok életét kezdte el kutatni, és a tehetségek felismerésérõl, gondozásáról írt könyveket, kezdve Szent-Györgyi Albertnél és a magyar Nobel-díjasoknál, folytatva a festõknél, költõknél, matematikusoknál, míg végül halála elõtt egy évvel jelent meg a zeneszerzõkrõl szóló könyve. Tartalmas élete során számos elismerésben részesült és széles körû népszerûségnek örvendett. (Dr. Radnai Gyula)

Angol orvos, tudós
Elsõsorban botanikával foglalkozott, Linné híve volt, õ ismertette meg Linné osztályozási rendszerét Angliában. Róla nevezték el az írisz-félék közé tartozó Watsonia nemzetségcsoportot. Nevezetesek fizikai kísérletei, amelyekkel az elektromosság természetét vizsgálta. Ennek során továbbfejlesztette a leydeni palackot azáltal, hogy külsõ és belsõ felületét ólomlemezzel vonta be.

Zoológus, hidrobiológus, mûegyetemi tanár
Természetrajzi tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte, ahol 1878-ban bölcsészdoktori és tanári oklevelet szerzett, 1878-1885-ben egyetemi tanársegéd, 1882-tõl a kolozsvári, 1888-tól a budapesti egyetem magántanára. 1885-1886-ban a nápolyi zoológiai állomáson dolgozott, 1887-tõl a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának segédõre, majd õre. 1902-tõl a mûegyetem állattani tanszékén ny, r. tanár. Kiterjedt, munkássága igen sok adatot hozott napvilágra, fõleg a belvizek, édesvizek állatvilágáról. Jelentõs kezdeményezõ munkát végzett a magyar állattani irodalom ismertetése terén. 1889-tõl az MTA tagja.

Gépészmérnök, molekulaspektroszkópus
Már középiskolás korában szorgalmas megoldója volt a Faragó Andor által indított Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapoknak. 1928-ban elsõéves mérnökhallgatóként megnyerte az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat Tanulóversenyét fizikából. Az egyetem elvégzése után a Schmid Rezsõ vezette molekulaspektroszkópiai kutatásokba kapcsolódott be a mûegyetem fizika tanszékén. 25 éves korában kész volt doktori disszertációja: "Új módszer perturbációk felismerésére a molekulák színképén". A következõ években már õ segített többek között Bozóky Lászlónak és Brody Évának doktori disszertációjuk elkészítésében. Még Gáspár Rezsõ is köszönetet mondott a munkájához nyújtott segítségért 1946-ban, amikor pedig Gerõ Loránd már nem is élt. A nyilasok elõl még sikerült elrejtõznie, a malenkij robotot azonban már nem tudta elkerülni. Szovjet fogolytáborban halt meg. (Dr. Radnai Gyula)

Fizikus, mérnök
1938-ban megnyerte a Matematikai és Fizikai Társulat matematikai Eötvös-versenyét. 1943-ban a Budapesti Mûszaki Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett, majd gyakornok az egyetem villamos mûvek tanszékén. 1945-ig a Magyar Siemens Mûvek Gépgyárában próbatermi mérnökként dolgozott. 1945-tõl az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutató laboratóriumában dolgozott, amely 1950-ben a Távközlési Kutató Intézet III. sz. laboratóriuma, majd 1953-ban a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet Bródy Imre Laboratóriuma lett. Ennek a kutató laboratóriumnak volt a tudományos osztályvezetõje. 1962-1966-ig a Budapesti Mûszaki Egyetemen tanszékvezetõ egyetemi tanár, 1966-tól az MTA Mûszaki Fizikai Kutató Intézete tudományos tanácsadója volt. 1947-tõl a szilárd testek fizikájával foglalkozott, speciálisan a fluoreszkáló és félvezetõ anyagok tulajdonságainak vizsgálatával. 1953-ban új módszert dolgozott ki a fluoreszkáló porok kvantumhatásának mérésére. Munkatársai közremûködésével négy bejelentett szabadalmat szerzett. Alapító tagja volt az Eötvös Loránd Fizikai Társulat félvezetõ fizikai szakcsoportjának. 1959-tõl 1988-ig a Középiskolai Matematikai Lapok fizikai rovatánál a szerkesztõ bizottság vezetõje volt.

Osztrák jezsuita csillagász
A nagyszombati egyetem csillagásza volt. 1780-tól Hell Miksa asszisztense, majd 1792-tõl utódja volt a bécsi csillagvizsgáló igazgatói székében. Vezetése alatt épült az új obszervatórium. Egyik fõ tevékenysége a Bécsi Efemeridák szerkesztése és kiadása volt, amely a táblázatok mellett önálló dolgozatokat is közölt. Itt jelent meg pl. Fixlmillner elsõ tanulmánya az újonnan felfedezett Uránusz pályájáról. Geodéziai munkái során számos helység pontos földrajzi koordinátáit adta meg, és elkészítette Alsó-Ausztria új térképét is. Sok magyar csillagásszal is kapcsolatban állt, pl. Bécsben Tittel Pál is tanítványa volt. A Holdon egy kráter õrzi nevét. (Piriti János)

Szovjet-orosz csillagász
1887-tõl a moszkvai Egyetemi Csillagvizsgáló munkatársa, 1914-ben a moszkvai Egyetem Csillagászati intézetének professzora, 1916-17-ben az obszervatórium igazgatója. Elõbb a bolygók pályaháborgásának kérdésével foglalkozott, majd jelentõs munkát végzett a kettõscsillagok helyzetének fotografikus mérése, és a fényképezés asztrometriai alkalmazása terén. Fiatal éveitõl a baloldali mozgalmak tevékeny résztvevõje, majd a bolsevik párt vezetõ tagja, Trockij és Lenin barátja. Szibériában részt vett Kolcsak fehér hadseregének szétverésében. Tiszteletére nevezték el a moszkvai csillagvizsgálót Sternberg Obszervatóriumnak. Nevét egy holdkráter és a 990.sz. kisbolygó örökíti meg. (Bartha Lajos)

Svéd plazmafizikus, Nobel-díjas
A kozmikus elektrodinamika kutatási területének kidolgozója. A csillag-légkörök, és a csillagokból kilépõ plazmafelhõk mágneses és elektromos jelenségeinek elméleti kidolgozásával az ún. magnetohidrodinamika megalapítója. 1937-ben kezdte tanulmányozni az elektromosan vezetõ "folyadékok" és a mágneses terek kölcsönhatását, és megalkotta a plazmafizika tudományterületét (a definíció is tõle származik), amelynek jelentõségét kozmikus méretekben elõször ismerte fel. Az általa kidolgozott magnetohidrodinamika (MHD) alapján rámutatott, hogy a Napból (és általában a csillagokból) folyamatos plazma áramlás indul ki, amelynek igen jelentõs a kölcsönhatása a környezõ égitestek (pl. a Föld) mágneses terével. Kidolgozta a földkörüli plazma-övezetek és a sarkifény, az üstökös-csóvák szerkezetének, valamint a Tejútrendszer mágnesesterének elméletét. Jelentõsen tovább fejlesztette a bolygók kialakulásának feltevését. A Svéd Királyi Akadémia és számos külföldi akadémiának is tagja volt, az amerikai Bruce- és Franklin-, az orosz Lomonoszov-érem tulajdonosa, 1970-ben a fizikai Nobel-díjjal jutalmazták megosztva Louis Néel-lel. Nevét a plazma jelenségek "Alfvén-hullám" elnevezése, valamint az 1778.sz. kisbolygó is megörökíti. (Bartha Lajos)

Amerikai csillagász
A világháború idején a radar fejlesztésén dolgozott, majd csillagászatot tanult Berkeley-ben a Kalifornia Egyetemen. Már 1948-ban fotolemezek elektronikus kimérésével foglalkozott, Élete során számos módszert dolgozott ki az égitestek fényességének minél pontosabb mérése érdekében. Legjelentõsebb munkájaként a Lowell Obszervatóriumban 1953-ban vezette be a csillagászatban azóta standardnak számító UBV fotometriai rendszert, amelyet késõbb az infravörös tartományra is kiterjesztett (UBVI-rendszer) (Piriti János)

Magyar származású osztrák-német vegyész, Nobel-díjas
A bécsi politechnikumon, majd Münchenben tanult, elektrokémiát és szerves kémiát. 1889-ben az erlangeni egyetemen doktorált szerves kémiából. 1891-92-ben a fizikus A. Kundt asszisztense lett. 1893-97-ig Grazban tanított, itt habilitálták magántanárrá is 1893-ban. 1897-1907 között a jénai egyetemen adott elõ, egyidejûleg a jénai Schott-üveggyár számára is végzett kutatásokat. 1907-tõl haláláig a göttingeni egyetemen a szervetlen kémia professzora. Munkásságának középpontjában a kolloidkémia, fõleg az anorganikus kolloidkémia volt. 1903-ban H. Siedentopffal közösen elkészítette az ultramikroszkópot, a kolloidoldatok egyik legfontosabb vizsgálóeszközét. Ennek segítségével döntõ fontosságú megállapításokat tett a kolloidok természetérõl, részecskeeloszlásáról, a szolok és gélek szerkezetérõl és állapotváltozásairól. 1924-ben választották a bécsi akadémia levelezõ tagjává, késõbb pedig más tudományos testületek is számos kitüntetõ címet adományoztak neki. 1925-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat. Mindkét szülõje révén magyar származású volt, beszélt is magyarul, azonban, mivel élete és teljes munkássága a német nyelvterülethez kapcsolódik, nem sorolhatjuk a magyar tudósok közé.

Antropológus, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1908-ban antropológiából bölcsészdoktori oklevelet nyert. 1914-ben a budapesti tudományegyetem Embertani Intézetének adjunktusa. A Tanácsköztársaság idején a munkásegyetemen tartott elõadásai miatt állásától megfosztották, csak 1926-ban jutott antropológusi munkakörhöz a Néprajzi Múzeumban, 1935-ben megbízott igazgatója. 1940-tõl a szegedi egyetem ny. r. tanára. 1949-1959 között egyúttal a budapesti egyetemen is tartott elõadásokat. 1959-tõl a budapesti egyetem Embertani Intézetének vezetõje. Széles körû tudományos munkásságának súlypontja a népvándorlás és a honfoglalás kori leletekre jut. Az élõk körében végzett vizsgálatai a magyarság etnikai csoportjainak megismerésében jelentõsek. Nevéhez fûzõdik többek közt Martinovics Ignác és forradalmár társai budai sírhelyének felkutatása és maradványaik azonosítása. 1923-ban megindította és szerkesztette az Anthropológiai Füzeteket. Tevékeny részt vett az Alföldi Tudományos Intézet megszervezésében s annak elsõ igazgatója volt.

Gyermekgyógyász, egyetemi tanár
Bókay Árpád fia. Orvosi oklevelét a budapesti egyetemen szerezte 1908-ban; 1907-tõl a kórbonctani intézetben gyakornok, majd tanársegéd. 1909-tõl a Stefánia gyermekkórházban mûködött. 1918-ban az egyetemi gyermekklinikára került. 1926-ban egyetemi c. rk. tanár, 1930-tó1 1947-ig a debreceni egyetemen ny. r. tanár, a gyermekklinika vezetõje. 1951-tõl haláláig Budapesten a IX. kerületi Poliklinikán mint fõorvos teljesített szolgálatot. A meningitis tuberculosa liquor diagnosztikájával foglalkozott. 1911-tõl a budapesti Pátria szabadkõmûves páholy tagja. Több dolgozata foglalkozik az agyhártyagyulladások megkülönböztetõ kórisméjével.

Dán matematikus
Tanulmányait Hollandiában, Franciaországban és Angliában folytatta. 1672-ben megjelent könyvében bebizonyította, hogy minden euklideszi szerkesztés elvégezhetõ csupán körzõvel. Mûve azonban nem vált ismertté, csak 1928-ban bukkantak rá. A tételt 1727-ben Mascheroni tõle függetlenül újból felfedezte, az õ neve alatt vált ismertté. A tételt ma kettejükrõl Mohr-Mascheroni-tételnek nevezik.

Új-zélandi matematikus
A skóciai Edinburgh Egyetem hallgatója volt, majd élete legnagyobb részét is itt töltötte. Fiatal korában atlétabajnok volt. Brilliáns memóriával rendelkezett. A pi elsõ 700 - más források szerint 2000 - jegyét fejbõl tudta. Kutatási területei a következõk voltak: numerikus módszerek, algebra (determinánsok, szimmetrikus csoportok), statisztika, sajátérték-problémák, számítási algoritmusok. 1995-ben, halálának századik évfordulóján évente kiosztandó Aitken-díjat alapított az Új-zélandi Matematikai Társaság.

Francia csillagász
Hosszúperiódusú kettõscsillagok statisztikus analízisével foglalkozott, majd csillagok fotometriájának évtizedes programjába kezdett. Publikációiban a csillagok légkörének összetételére, a Föld felsõ légkörének vizsgálatára vonatkozó eredményeit adta közre. Daniel Chalonge-val az ózonréteg magasságát 50-80 kilométerben határozták meg. A Holdon a Barbier-kráter viseli a nevét. (Piriti János)