1906-ban végzett a magyaróvári Gazdasági Akadémián, majd az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás munkatársa lett. 1933-1937-ig a Kísérleti Állomás igazgatója volt. 1936-tól a BME növénytermesztéstan tanára. 1945-1946 között a mezőgazdasági kar dékánja volt. 1949-ben eltávolítottak az egyetemről, mint nem haladó, reakciós professzort. Azt azonban lehetővé tették neki is és számos más tudósnak is, hogy tevékenységüket egy kutató intézményben folytathassák, csak ne legyen kapcsolatuk az ifjúsággal. 1952-1956-ig a martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet osztályvezetője. Sokirányú munkássága különösen a kultúrnövény-honosítás (a takarmánycirok hazai termesztése stb.) és a korszerű kukoricatermesztés terén kimagasló. Az MTA levelező tagjává választották 1945-ben, 1949-ben kizárták, 1954-ben ismét levelező tag, 1960-ban lett az Akadémia rendes tagja.