Főleg a geofizika (földrengéstan) elméleti kérdéseivel foglalkozott. Bécsben, majd L. Boltzmann mellett Münchenben tanult. Első jelentős munkája a Naptól megvilágított háromtengelyű égitest fényesség változásával foglalkozott. 1902-től a göttingeni, bécsi, lipcsei egyetemeken tanított, 1925-ben a göttingeni egyetem professzora, ahol szorosan együttműködött Wiechert Geofizikai Intézetével. A Herglotz-Wiechert inverzió - a rengéshullám sebesség-mélység összefüggéséről - tette lehetővé a földrengési adatok földszerkezeti értelmezését. Folytatta Lord Kelvin munkáját a homogén gömb deformációjáról, ezen az alapon már 1905-ben közölte a Föld rugalmas tulajdonságait leíró differenciálegyenletekről szóló dolgozatát, megalapozva a Föld-árapály vizsgálat elméletét. (Bartha Lajos)