Munkássága több szállal is kötődött a magyar erdészethez. A mariabrunni erdészeti főiskolán tanult. 1835-től 1847-ig bányatanácsosi ranggal a selmecbányai erdészeti tanintézet tanára volt. Az elmélet mellett a gyakorlati képzést is fontosnak tartotta. Selmecen több természettudományi tantárgyat is oktatott. 1835-1837 közt Bécsben adta ki négykötetes összefoglaló erdészettanát. 1837-ben emlékiratot terjesztett az uralkodó elé az osztrák-magyar állami erdők kezelésének ésszerű szervezéséről. Nevéhez fűződik az Osztrák Birodalmi Erdészeti Egyesület megalakítása, valamint az Országos Erdészeti Egyesület elődjének, a Magyar Erdészegyesületnek 1852-ben történt megalakulása is. Selmecbányai tanársága alatt 1846-ban egyesítették az erdészeti tanintézetet a bányászati akadémiával. Selmecről való távozása után az osztrák pénzügyminisztériumban miniszteri tanácsosként az osztrák-magyar erdőgazdálkodás főnöke volt. Ő dolgozta ki az 1852. évi osztrák erdőtörvényt, amely 1878-ig Magyarországra is érvényes volt.