Tudománytörténész, könyvtáros, író
Eredetileg dramaturgiai képzettségű, később könyvtáros lett a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetben. Varga Domokos író felesége, Varga Tamás matematikus és Vargha Balázs irodalomtörténész sógornője. Hét gyermek édesanyja: András pszichológus és matematikus, Péter biostatisztikus, Domokos író és újságíró, Gergely kutató-mérnök, Anna vegyész, Magdolna tudománytörténész, fizikatanár és iskolaigazgató, Júlia építészmérnök. Idősebb korában csillagászati dokumentációval foglalkozott és tudománytörténeti munkákat írt, többek közt Zách János Ferenc, Pasquich János és Tittel Péter Pál csillagászokról. Több írásának témái híres csillagdák. (Hujter Mihály)

Szlovén születésű amerikai fizikus
Jelentős eredményeket ért el a kvantumoptika és a kommunikáció területén. A nagyon rövid optikai impulzusok során fellépő kvantumos bizonytalanságnak az optikai jelátvitelre való hatását vizsgálta. Nevét viseli a szolitonvezetésre vonatkozó Gordon-Haus effektus is. (Piriti János)

Premontrei csillagász, egyetemi tanár
A prágai majd a bécsi obszervatórium asszisztense, 1835-1852 között a pesti tudományegyetem tanára és az egyetemi csillagvizsgáló igazgatója. Nagy gondot fordított a meteorológiai megfigyelések tökéletesítésére. Jelentősebb csillagászati észleléseket csak a Halley-üstökös visszatérése, és a Neptunusz felfedezése alkalmából végzett. Sokat fáradozott az 1849-ben elpusztult csillagvizsgáló újjászervezése érdekében, de hiába. Ő volt a gellérthegyi csillagvizsgáló utolsó igazgatója. 1857-1861 között a József-ipartanoda (a Műegyetem elődjének) igazgatója.

Csillagász, matematikus, egyetemi tanár
Az Eötvös József Gimnázium elődjének, a pesti reáliskolának tanára volt. Mérnöki tanulmányait megszakítva vett részt a szabadságharcban, több csatában is kitüntette magát. Az önkényuralom során ezért rendőri zaklatások érték. 1850-ben szerezte meg mérnöki oklevelét, majd Bécsben tanult csillagászatot és matematikát. A pesti egyetemen a csillagászat magántanára lett. Mivel azonban a harcokban megsérült gellérthegyi csillagvizsgálót a szabadságharc után lebontották, csak kevés lehetősége volt csillagászati megfigyelésekre. Egész életében eredménytelenül küzdött a szabadságharcban lerombolt gellérthegyi csillagvizsgáló újjáépítéséért. Földmágnességi méréseket és hosszúság-meghatározásokat végzett. Kiváló tanár volt, tanítványa volt többek között Fröhlich Izidor.

Fizikus, egyetemi tanár
Kaposvár melletti kis faluban született, itt volt édesapja református lelkész. Csurgón, a református gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten, az Eötvös Kollégium diákjaként szerzett matematika fizika szakos tanári oklevelet. 1915-től 1921-ig a pápai református gimnázium tanára volt. Közben 1915-től 1918-ig katonaként szolgált az első világháborúban. Ezalatt is volt ideje, hogy elkészítse doktori disszertációját "Planck sugárzási elméletének újabb módosítása" címmel, amelyet azonban csak 1920-ban sikerült megvédenie. Később is kitűnt konzervatív nézeteivel, mindenképpen klasszikusan szerette volna értelmezni a kvantumfizika törvényeit. Többször járt Németországban, különböző egyetemeken dolgozott, miközben sokat publikált német és magyar szakfolyóiratokban. Itthon 1928-ban lett az Akadémia levelező tagja. 1938-tól Rhorer László utódaként működött Pécsett az orvosi fizikai és röntgenológiai tanszéken. Eközben gyakran került szakmai - és nemcsak szakmai - ellentétbe egyik tanársegédével, Ernst Jenővel. 1945 után Ernst Jenő lett az általa biofizikának elnevezett tanszék vezetője, Császár Elemért pedig elbocsátották, akadémiai tagságát megszüntették. Börtönbe került, kiszabadulása után Tarján Imre segítségével jutott a Medicorban tudományos tanácsadói álláshoz. Ma is elsősorban kísérleti fizikusi és tankönyvírói munkásságát értékeli a mértékadó szakmai közvélemény, antiszemita megnyilvánulásait viszont határozottan elítéli. (Dr. Radnai Gyula)

Matematikus
1912-ben a Mathematikai és Physikai Társulat tanulmányi versenyének győztese. Ebben az évben iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakára. Legjelentősebb tanárai Fejér Lipót, Bauer Mihály, Kürschák József és Beke Manó voltak. 1913 és 1914 nyarát Németországban töltötte, az előbbit a berlini, utóbbit a göttingeni egyetemen. 1915-ben fejezte be egyetemi tanulmányait. 1918-ban még katonaként doktorált Bécsben. 1919-20-ban Kürschák József mellett tanársegéd a műegyetemen. 1921-ben Berlinbe költözött, ahol magántanár lett, majd 1926-ban a königsbergi egyetem professzorává nevezték ki. Zsidó származása miatt 1934-ben kénytelen elhagyni Németországot. Pólya György és J. D. Tamarkin amerikai matematikus segítségével St. Louis Washington Egyetemén kapott fizetés nélküli állást. Ekkor különböző közadakozásokból és alapítványokból származó pénzből tartotta fenn magát. 1938-ban tanszéket kapott Stanfordban, tisztét 1953-ig töltötte be. Tagja volt az amerikai művészeti és tudományos akadémiának, tiszteleti tagja a bécsi Tudományos akadémiának és az MTA-nak.

Francia vegyész
Párizsban az École Politechnique-en tanult, és A.-J.Balard és C.-A. Wurtz asszisztense volt. Felismerte, hogy minden olyan molekula, amelyben egy szénatomhoz négy különböző atom vagy atomcsoport kapcsolódik, kétféle formában létezik; ezek egymás tükörképei, nem lehet őket fedésbe hozni. Az ilyen molekulák aszimmetrikusak, és ezért optikailag aktívak. Van't Hoff-tól függetlenül, de vele csaknem egy időben, 1874-ben tette közzé gondolatait. Helyesen feltételezte, hogy a szén mellett más elemek is alkothatnak optikailag aktív vegyületeket. Ezen kívül foglalkozott a petrolkémiával, a kozmológiával és a biológiával is.

Német matematikus
Berlinben doktorált, Herman Schwarz vezetése mellett. 1910-1914 között Lipcsében volt rendkívüli professzor, majd rendes professzor volt a jénai egyetemen. 1926-ban rendes professzorként visszatért Lipcsébe. Mindvégig komplex függvénytannal foglalkozott. Legfontosabb eredményeit 1907 és 1909 között érte el a Riemann-felületek uniformizációjával kapcsolatban. Nevéhez fűződik a Koebe-Bieberbach tétel, valamint az általa bevezetett Koebe-függvény.

Mérnök, városi építészeti felügyelő, rajztanár
A pesti Mérnöki Intézetben nyert oklevelet 1814-ben. 1814-1819 között az ország különböző részeiben dolgozott mint építész. 1819-ben a Helytartótanács a debreceni főiskolához a rajzolás és építészet tanárává nevezte ki, 1833-tól nyugalomba vonulásáig, 1858-ig az építkezésekre felügyelő bizottság tagja. Mintegy kétszáz építészeti tervrajza maradt fenn. Jelentős szakirodalmi munkássága az építészet, műszaki rajz, rajz és távlattan kérdéseivel foglalkozik. Tankönyveit maga illusztrálta rézmetszetekkel s elkészítette Csokonai Vitéz Mihály Síremléktervét. Jelentős volt mint grafikus is.

Gyógyszerész, gyógyszervegyész
A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek szervezete pályázatot írt ki egy olyan eljárásra, amelynek eredményeként a keserű ízű kinint gyermekek számára is alkalmazni lehessen. Ezt a pályázatot Rozsnyay a zombai gyógyszertárának laboratóriumában 1870-ben kialakított szerrel megnyerte, s az általa megalkotott készítmény bekerült a Magyar Gyógyszerkönyvbe, s azt követően nemzetközi sikert is aratott. 1887-ben pénzalapot hozott létre gyakorló gyógyszerészek számára rendezendő tudományos verseny díjazására. Ennek folytonosságát a világháborúk ugyan megszakították, de 1965 óta újra évente megrendezik. Ezen túlmenően rész vett a sakk magyar szaknyelve megteremtésében, s javaslatára 1879-től kezdve a Vasárnapi Újság állandó sakkrovatot indított. (Dr. Gazda István)

Mérnök, repülőgépszerkesztő
A budapesti műegyetem elvégzését követően, 1905-ben tervezte meg első repülőgépét, megalkotásához nem talált pártfogókat, az USA-ba ment, hogy megvalósítsa terveit. Amerikában a Herring Curtiss repülőgépgyár motorszerkesztési osztályának főnöke lett. Elsőként egy négyhengeres, 25 lóerős, percenként 1200 fordulatszámú motort tervezett, majd ehhez egy különlegesen merevített, nyitott törzsű monoplánt épített. 1909. december 31-én szállt fel Hammondsportban gépével, mely kísérlet mindjárt az első alkalommal kiválóan sikerült. Ő volt az első magyar, aki repülőgéppel felemelkedett a levegőbe és találmánya volt az első, Amerikában sikerrel repülő monoplán (egyfedelű) repülőgép. 1910 márciusában gépével két óra alatt 216 km távolságot tett meg, miközben helyenként 1100 méter magasságba is emelkedett. A Curtiss vállalat a Wright fivérekkel (Wilbur és Orville) vívott konkurenciaharcban alulmaradt, csődbe jutott, nem tartott igényt Pfitzner szolgálataira, végső elkeseredésében öngyilkos lett.

Genetikus
Természetrajz-vegytan szakos tanári oklevelet 1935-ben a szegedi tudományegyetemen szerzett, 1936-ban bölcsészdoktorrá avatták. 1936-1939-ben a szegedi egyetemi Általános Állattani Intézetben, 1933-1944-ben a tihanyi Biológiai Kutató Intézetben, 1944-1948-ban mint a biológiai és genetikai laboratórium vezetője a mosonmagyaróvári Növénynemesítő Intézetben dolgozott. 1943-ban a kolozsvári tudományegyetemen magántanárrá habilitálták. 1948-tól haláláig a budapesti Növény-örökléstani, ill. Agrobiológiai, majd az MTA Genetikai Intézetének vezetője. 1948-1951-ben a budapesti Agrártudományi Egyetem biológiai tanszékét is vezette. 1967-ben az MTA levelező tagjának jelölték, de az illetékes osztály szakmapolitikai okokból és közvetlen politikai beavatkozás miatt nem támogatta. Az 1990. dec. 4-i közgyűlés rehabilitálta, és kimondta: úgy tekinti, mint akit az 1967. évi máj. 3-i közgyűlés az MTA levelező tagjává megválasztott. Kimagasló eredményeket ért el a fiziológiai és biokémiai genetika és az evolúciógenetika területén. Győrffy István botanikus fia.

Mikrobiológus, állatorvos
Állatorvosi oklevelét 1939-ben, doktori címét 1940-ben szerezte meg Budapesten. 1939-1940-ben a Phylaxia Szérumtermelő Rt.-nél asszisztens. 1940-1944-ben a kolozsvári Állategészségügyi Intézet munkatársa, 1944-1950-ben az Országos Állategészségügyi Intézetben kutató. 1950-1967-ben az MTA Állatorvostudományi Kutatóintézetének lett tudományos munkatársa, 1957-től tudományos osztályvezetője. 1967-től haláláig az intézet igazgatója volt. Tudományos érdeklődése úgyszólván valamennyi fertőző állatbetegségre kiterjedt. Több, nálunk addig ismeretlen baromfibetegséget állapított meg elsőként. Ő írta le először a libainfluenza kórképét, amelyet Derzsy-betegségnek is neveznek.

Dán matematikus
A koppenhágai egyetemen tanult matematikát. Szegény családból származott, ezért tanulmányai mellett dolgoznia és tanítania kellett, hogy fenntartsa magát. 1871-ben szerezte meg a doktori címet. 1877-től a koppenhágai egyetem matematikaprofesszora volt. Tagja volt egy nagy dán biztosítótársaság ellenőrző bizottságának is. Számos területen dolgozott: foglalkozott többek között algebrával, számelmélettel, analízissel, differenciálegyenletekkel és mechanikával. Foglalkozott kriptográfiával is, legfontosabbnak tartott eredményeit a gráfelmélet területén érte el. Sokak szerint az ő munkája indította el a modern gráfelméletet. Később, 1888-1909 között Petersen főleg a függvényelmélet, a latin négyzetek és a számelmélet témakörében publikált. Róla van elnevezve az általa konstruált Petersen-gráf.

Bányamérnök
Tanulmányait 1804-től a selmecbányai akadémián, majd külföldi bánya- és kohóvállalatoknál folytatta. Működését Szomolnokon kezdte, majd kutatásai alapján újból üzembe helyezte a felhagyott aranyidai nemesfémbányákat. Sikeres működése alapján bízták meg a válságos helyzetbe jutott Nagybánya környéki állami bányák, kohók és pénzverő vezetésével. Miután a bányászatot itt is újjáteremtette, 1834-ben a selmecbányai kamaragrófság vezetésével bízták meg. Új feltárásokkal, a kohók üzemének javításával, több technikai újítással kerületét újjászervezte és ismét jövedelmezővé tette.

Erdőmérnök, egyetemi tanár
Erdőmérnöki oklevelét a selmecbányai Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán 1914-ben szerezte. Szolgálatát Zalatnán kezdte. 1919-től Sopronban tanársegéd a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola Erdőhasználattani Tanszékén. 1922-ben az Esterházy-uradalomba került. Lentiben, Csömödéren, Kaposváron és Sopronban dolgozott. Erdei vasutakat és fűrésztelepeket tervezett és épített, az erdőgazdálkodás gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, főleg fakitermeléssel, erdőfeltárással, fafeldolgozással. 1939-1945 között az Esterházy erdőbirtokok igazgatója volt. 1945-1946-ban az Erdészeti Kutató Intézetben dolgozott. 1946-tól a Budapesti Műszaki Egyetem erdőhasználattani tanszékén előadó, 1948-tól egyetemi tanár, a soproni Erdőmérnöki Főiskola erdőhasználattani tanszékének vezetője 1961-ig, nyugdíjba vonulásáig.

Ír matematikus, fizikus, csillagász
Zsenialitása először a nyelvtanulás terén nyilvánult meg. Matematikai tanulmányait 13 évesen Clairaut Algebra című művével kezdte, majd valamivel később Newton és Laplace munkásságának tanulmányozásával folytatta. 18 évesen felvételt nyert a dublini Trinity College-be. 1826-ban nyelvekből és matematikából kiérdemelte az úgynevezett optime-ot, melyre azelőtt nem volt példa. Utolsó évesként küldött egy publikációt a Royal Irish Academynek, melyben egyebek mellett bevezette az optika karakterisztikus függvényét. 1827-ben kinevezték a Trinity College csillagászprofesszorának, mellyel egyebek mellett az Írország királyi csillagásza cím is járt. Alkalmazta a karakterisztikus függvényt Fresnel hullámfelületének tanulmányozásához. 1835-ben publikálta Algebra, mint a tiszta idő tudománya (Algebra as the Science of Pure Time) című művét, melyet Kant tanulmányozása ihletett. Ugyanebben az évben lovaggá ütötték. Később főként algebrával, azon belül is a rendezett hármasokkal foglalkozott. 1843-ban felfedezte a kvaterniószorzást. Élete hátralévő részében a kvaterniók elméletének kidolgozásával foglalkozott. A National Academy of Sciences (USA) az első külföldi tagjává választotta.

Német matematikus, logikus
1928-ban kezdte el matematikai tanulmányait, több egyetemen is tanult (Greifswald, Göttingen, München és Berlin). Göttingenben Weyl irányítása nellett szerzett doktorátust 1933-ban. 1935-39 között Hilbert asszisztense volt Göttingenben. 1943-tól a prágai német egyetem professzora volt. 1945-ben minden prágai németet letartóztattak, Gentzen a börtönben éhenhalt. Munkássága során legfontosabb eredményeit a matematika alapjainak, a bizonyításelméletnek a területén érte el. Legismertebb tétele a számelmélet axiómarendszerének ellentmondásmentességét bizonyító, a nevét viselő Gentzen tétel.

Geológus
Tanulmányait a magyaróvári gazdasági akadémián végezte. Az első magyar talajtérkép készítője volt, amellyel a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. Tudományos munkássága elsősorban az agrogeológiai és a hidrogeológia területén alapvető. Elsőként hívta fel a figyelmet a barlangi foszfáttrágyák gazdasági jelentőségére, és ő szervezte meg a magyarországi barlangok kataszterének összeállítását. Hidrogeológiai munkái közül kiemelkedett komplex feldolgozású kétkötetes monográfiája, amely földtani és víz- földtani alapot adott Budapest közműfejlesztéséhez.

Vegyészmérnök, fotokémikus, amatőr fotós
A budapesti műegyetemen 1943-ban szerzett diplomát. Zemplén Géza műegyetemi tanszékén kezdte meg munkáját. 1943-1951 között a Chinoin Gyógyszervegyészeti Gyár kutatómérnöke, majd üzemvezető-helyettese volt. 1951-ben a Magyar Filmlaboratórium Vállalat Gyarmat utcai kísérleti laboratóriuma vezetőjeként kezdett el fotokémiával foglalkozni. Utóbb a Magyar Filmlaboratórium Vállalat igazgatója lett. A fotokémia mellett a fototechnika és fotóművészet fejlődését is figyelemmel kísérte. Nagy szerepe volt a színesfilm-kidolgozás ellenőrzött, biztonságos feltételeinek kialakításában, s ennek elterjesztésében. A 60-as, 70-es években előadásokat tartott, melyek révén egész fotós nemzedék számára tette érthetővé a fotokémiai folyamatokat és azok összefüggéseit. A Magyar Fotóművészek Szövetségének alapító tagja, a Nemzetközi Filmtechnikai Szövetség (UNIATEC) elnökségének örökös tagja volt. Számos kitüntetésben részesült.

Amerikai biofizikus, etológus
1942-ben kapott Ph.D. fokozatot a Harvard Egyetemen. 1942-től 1945-ig a Harvard pszichoakusztikai és kimerültséget tanulmányozó laboratóriumában, valamint más biológiai kutatóhelyein dolgozott. A háború után állattant oktatott előbb a Cornell Egyetemen 1946-1953-ig, majd a Harvardon 1953-65-ig. 1965-ben a New York-i Rockefeller Egyetem professzora és a New York-i Állattani Társaság kutatója lett. Főként az állatok helyváltoztatásának, hang alapján való tájékozódásának és érzékszerveik biofizikájának kutatásáról ismert.

Brit fizikus
1853-ban a londoni Royal Institution (Királyi Intézet) természetbölcselet-professzorává választották. Tyndall nemcsak munkatársa, de utóda is volt Michael Faraday-nek a Royal Institution élén. Eleinte a kristályok mágneses tulajdonságait tanulmányozta, de 1859-ben a különböző gázok hőelnyelő és hősugárzó képességét kezdte vizsgálni. Megállapította azt a meteorológiai szempontból fontos tényt, hogy a nedves levegő csekély hőmérséklet-változással nyeli el a hőt. A kolloid oldatokban, szuszpenziókban lévő, mikroszkópikus méretűnél is kisebb részeken, nagy molekulákon szóródó fény polarizációs viszonyait vizsgálta, az általa feltárt jelenséget ma Tyndall-effektusnak nevezik. Kísérletekkel támasztotta alá, hogy az ég kék színét a légkör molekuláin szóródó napsugarak okozzák. A jelenségre később Lord Rayleigh adott elméleti magyarázatot. Jelenségcentrikus, terjedelmes termodinamika könyvét magyarra is lefordították és Szily Kálmán előszavával kiadták 1874-ben.

Kémikus, Nobel-díjas
Egyszerre volt fizikus és kémikus. Budapesten a piaristáknál érettségizett, majd Németországban szerzett vegyészi diplomát. 1911-ben Manchesterben Rutherford laboratóriumában dolgozott, itt ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot Niels Bohrral. 1912-ben született meg Bohr atommodellje és ebben az évben fedezte fel Hevesy a radioaktív nyomjelzés módszerét. Nemzetközileg elismert fizikai-kémiai kutatásai révén 1913-ban lett a budapesti tudományegyetem magántanára. 1918-ban rendkívüli, 1919-ben rendes tanári kinevezést kapott. Utóbbit sajnos a Tanácsköztársaság kormányától, ezért ezt 1920-ban visszavonták. Ekkor Koppenhágába ment és Bohr intézetében folytatta kutatásait. Később is gyakran megfordult Dániában, a háború alatt innen menekült át a náci üldöztetés elől Svédországba. Ekkor már egész Európában széleskörűen alkalmazták az általa felfedezett radioaktív nyomjelzéses módszert, amit a tudományos világ azzal ismert el, hogy neki ítélték az 1943. évi kémiai Nobel-díjat. Felvette a svéd állampolgárságot, de élete végéig megőrizte magyar útlevelét. Halála előtt nem sokkal még egyszer hazalátogatott, átvette díszdoktori oklevelét az ELTE-n és a Budapesti Műszaki Egyetemen. (Dr. Radnai Gyula)

Botanikus, paleobotanikus
Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, ahol Tuzson János volt a professzora. 1920-ban a növényrendszertani tanszéken tanársegéd, 1929-ben a budapesti tudományegyetem magántanárrá habilitálta. 1942-ben az Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárának igazgatója, 1942-ben a budapesti tudományegyetem növényrendszertani és növényföldrajzi tanszékének tanárává nevezték ki. 1952-ben politikai okokból (és vélhetően nemesi származása miatt) kitiltották az egyetemről, egyszerű munkatársként került vissza a Magyar Természettudományi Múzeum növénytárába, s itt dolgozott egészen haláláig. Kutatásai során a Mediterráneum valamint az Alpok és a Kárpátok flóráját vizsgálta. Ősnövénytani munkásságát az Alpok flórájának eredetéről, az erdők fejlődéstörténetéről és az éghajlat változásának a növényzetre való hatásáról szóló tanulmányai tanúsítják. Ősnövénytani tanulmányai, monográfiái hazánk harmadidőszaki flórájának ismeretét szélesítették. Tudományos eredményei elismeréseként 1945-ben az MTA levelező tagjává választotta. 1949-ben tanácskozó taggá minősítették vissza, s tagságát csak 1989-ben - posztumusz - állították vissza.

Itáliai természettudós
Itáliai arisztokrata családból származott. Elsősorban a botanika területén végzett kutatásokat. Ő alapította meg az Accademia dei Lincei-t 1603-ban, a társaság 1611-ben Galileit is felvette tagjai sorába. Az Akadémia Galilei több művét is kiadta, valamint támogatta Galileit az egyházi körökből érkező bírálatokkal és támadásokkal szemben. Cesi fiatalon halt meg, halálával az Akadémia is megszűnt.

Német biokémikus, Nobel-díjas
A Berlini Egyetemen szerzett kémiai és Heidelbergben orvosi doktorátust 1906, ill. 1911-ben. Az 1931-es orvosi Nobel-díjjal a daganatos sejtek (elsősorban ráksejtek) metabolizmusának és a sejtlégzésnek vizsgálata során elért eredményeit ismerték el. Ő figyelte meg elsőként, hogy a rosszindulatú sejtek szaporodásához jóval kevesebb oxigénre van szükség, mint az egészséges sejtekéhez. 1918-tól a berlini Max Planck biológiai intézetben kutatott, 1931-től a berlini Max Planck sejtfiziológiai intézet vezetője volt. Sikeresen izolált több fontos enzimet és koenzimet, valamint feltárta azok szerkezetét és hatásmechanizmusát.

Amerikai születésű kanadai csillagász
A Mount Holyoke College-en, majd a Harvard Egyetemen tanult csillagászatot. Doktori fokozatot a Radcliffe College-ben szerzett 1931-ben. 1930-ban férjhez ment Frank Hogg-hoz, aki ugyancsak csillagász volt. Férje Brit Columbiában, a Dominion Astrophysical Observatory-ban kapott állást, ezután több éven keresztül férje oldalán dolgozott, fizetés nélkül. 1935-ben a torontoi egyetemhez tartozó Dunlap Csillagvizsgálóban kapott állást, itt dolgozott egész pályafutása során. Kutatómunkája mellett csillagászatot oktatott a Torontói Egyetemen. Kutatásai középpontjában a gömbhalmazok vizsgálata, a gömbhalmazokban észlelhető változó csillagok megfigyelése volt. Ő volt az első Kanadában, aki folyóiratokban népszerűsítette a csillagászatot. A Royal Canadian Institute-nak ő volt az első női elnöke. Számos díjat nyert el. Az általa felfedezett aszteroidot róla nevezték el 1984-ben "2917 Sawyer Hogg"-nak. 1989-ben a Canada Science and Technology Museum Obszervatóriumát róla nevezték el.