Orvos, radiológus, egyetemi tanár
Budapesten 1934-ben orvosdoktorrá avatták. 1939-1944 között főorvos a munkácsi és a beregszászi kórházban. 1945 szeptemberében az OTI orvos-aligazgatója, 1945-48-ban a Népjóléti, illetve a Kultuszminisztériumban államtitkár, illetve miniszteri osztályfőnök. Jelentős szerepet játszott a budapesti orvosi kar intézményeinek újjáépítésében. 1948-1962 között docensi beosztásban az I. sz. Sebészeti Klinika épületébe integrált röntgen osztályokat vezette. 1962-től 1978-ig, nyugdíjazásáig a Radiológiai Klinikát irányította egyetemi tanárként. Nevéhez fűződik a korszerű radiológia módszereinek hazai bevezetése. Számos külföldi tudományos társaság választotta tiszteleti tagjává, több hazai és külföldi szakfolyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt.