Német kémikus, Nobel-díjas
Tanulmányait Marburgban végezte. 1920-ban doktori fokozatot szerzett. Előadott az egyetemen Frankfurt am Mainban, majd Heidelbergben, 1926-tól már mint egyetemi professzor. 1936-tól Halléban volt professzor, ugyanebben az időben a Chicago Egyetem vendégelőadója is volt. 1943-tól a Max-Planck-Institut für Kohlenforschung igazgatója és a RWTH (Rheinisch-Westfaelische Technische Hochschule) Aachen tiszteletbeli professzora lett. 1944-ben a Tudományok Bajorországi Akadémiájának levelező tagja lett; 1949 és 1951 között a Német Kémikusok Társaságának első elnöke volt. Az 1950-es években fejlesztette ki a nagysűrűségű polietilén korábbinál alacsonyabb hőmérsékleten és nyomáson történő gyártási eljárását megfelelő katalizátorok alkalmazásával. Az így előállított polietilén merevebb, és az olvadáspontja is magasabb, mint a korábbi, alacsony sűrűségű polietiléné. 1954-ben az eljárást Giulio Natta továbbfejlesztette és más anyagokra is kiterjesztette. Ezért a polimerek egy csoportjának szintézisében alkalmazott katalizátorokat Ziegler-Natta-katalizátornak nevezik. A hosszú láncú polimerek kémiájának és technológiájának területén elért felfedezéseikért Karl Ziegler és Guilo Natta 1963-ban kémiai Nobel-díjat kapott.