Holland fizikus, Nobel-díjas
Szülei matematika tanárok voltak. Amsterdamban járt egyetemre, s bár a kémia volt a fő szakja, érdeklődése egyre inkább a fizika felé fordult. 1915-ben doktorált, 1920-ban pedig már az egyetem professzora lett elméleti fizikából. A 30-as években az optikai leképezési hibák tárgyalására vezetett be új matematikai módszert. A mikroszkóp leképezésének javítására pedig egy olyan új eljárást dolgozott ki, melyet fáziskontraszt eljárásnak nevezett el. Az általa javasolt módon megépített fáziskontraszt mikroszkóp a biológusok számára vált rendkívül hasznossá, mivel így élő sejteket lehetett megfestés (tehát roncsolás) nélkül láthatóvá tenni. Ezért a találmányáért kapott 1953-ban fizikai Nobel-díjat. (Dr. Radnai Gyula)