Japán matematikus
1947-ben fejezte be egyetemi tanulmányait a tokioi egyetemen matematika szakon, majd tanársegédként dolgozott az egyetemen. Első publikációit a csoportelmélet témakörében írta, fontos részeredményeket ért el a Hilbert által felvetett ún. Ötödik probléma megoldásában, melyet már számos neves matematikus, többek között Pontrjagin és Neumann János is vizsgált. 1952-ben Amerikában, a Princeton-i egyetemen tanársegédi állást kapott. 1953-ban sikerült teljes választ adnia az Ötödik problémára. Jelentős eredményeket ért el a differenciálegyenletek és differenciálgeometria területén is. Az ő nevét őrzi több matematikai fogalom: a Yamabe konstans, Yamabe áramlás, Yamabe probléma.