Francia kémikus
Kezdetben orvosi tanulmányokat folytatott, ezután egy ideig tanított, később Giessenben és Strasbourgban tanult. Jean-Baptiste-André Dumas asszisztense, majd utódja lett az École de Médicine (orvosi egyetem) professzoraként. Őt nevezték ki először a Sorbonne szerveskémiai tanszékének élére. Foszforsavakkal végzett kísérletei nyomán fedezte a foszfor-oxi-kloridot. 1849-ben ő szintetizálta az ammónia első szerves származékát, az etil-amint. Hat évvel később eljárást dolgozott ki szénhidrogének előállítására nátriumból és alkil-halogenidekből; a reakciót róla nevezték el. A glicerin vizsgálata keltette fel érdeklődését a glikolok iránt; így jutott el számos fontos vegyület, például a kolin szintéziséhez. Neve ott van a hetvenkét francia tudós között az Eiffel-tornyon.