Svájci matematikus, csillagász
A napfolt-periódusok kutatásának úttörője, a nemzetközi Nap észlelő hálózat megszervezője. 1844-ben a berni Egyetem tanára, 1847-ben a berni obszervatórium igazgatója. 1855-től a zürichi Műegyetem tanára, 1864-ben a zürichi csillagvizsgáló alapítója. Miután Heinrich Schwabe 1843-ban közölte feltételezését, hogy a napfoltok száma periodikusan ingadozik, Wolf saját észlelései, valamint régi észlelések 1610-ig visszamenően felkutatott adatai alapján alapos statisztikai módszerekkel elsőként határozta meg a naptevékenység 11.1 éves periódusát (1848). Az általa bevezetett Wolf-féle napfolt-relatívszám ma is használatos a Nap aktivitásának vizsgálatában. Elsők közt állapította meg a naptevékenység kapcsolatát egyes földi jelenségekkel (földmágnesség, sarki fény, 1852). Az 1850-es évek végétől szorgalmazta a napfoltok számának az egész Földre kiterjedő számlálását és az összesített adatok egységes feldolgozását. Kiterjedt tudománytörténeti kutatásokat is végzett. Kézikönyve (Handbuch der Astronomie, 1890-92) a csillagászat történetének és irodalmának máig nélkülözhetetlen forrásmunkája. Nevét a Wolf-féle napfolt-relatívszám, és egy holdkráter őrzi. (Bartha Lajos)