Amerikai fizikus, Nobel-díjas
1956-ban szerzett diplomát a Harvard Egyetemen, majd 1961-ben doktorált a Caltech-en Murray Gell-Mann vezetésével részecskefizikából. 1963-tól a Cornell Egyetemen dolgozott, melynek 1970-ben fizikaprofesszora lett. Doktori dolgozata a relativisztikus kvantumtérelmélet renormálási módszereihez kapcsolódott. Később felismerte, hogy a probléma tárgyalása analógiába hozható a különböző szimmetriájú makroszkopikus állapotok közötti fázisátalakulások elméletével. 1982-ben fizikai Nobel-díjat kapott "a fázisátalakulásokkal kapcsolatos kritikus jelenségekre vonatkozó elméletéért". (Piriti János)