Német vegyész, Nobel-díjas
A müncheni egyetemen szerzett doktorátust a kokain szerkezetének vizsgálatával 1894-ben. Adolf von Baeyer asszisztenseként Münchenben folytatta az alkaloidok szerkezetének kutatását, és számos alkaloidot elő is állított. 1905-ben Zürichben kapott professzori állást. Itt kezdte el a klorofill vizsgálatát. A berlini egyetem kémiaprofesszora és a berlini Kaiser Wilhelm intézet igazgatója volt 1912-1916-ig. 1913-ban fedezte fel a zöld levélfesték vegyületét, a klorofillt. Kimutatta, hogy a klorofill molekulaszerkezete azonos a vér vörös színét biztosító hemoglobinnal, a különbség mindössze annyi, hogy a hemoglobin közepén vasatom, míg a klorofill közepén magnéziumatom található. Zechmeister László tanulmányait Richard Willstätter mellett folytatta. A klorofill és más növényi színezékek szerkezetének tanulmányozásáért 1915-ben kémiai Nobel-díjjal tüntették ki. 1916-ban Willstätter váltotta fel Baeyert Münchenben. Az 1920-as években az enzimreakciók mechanizmusát vizsgálta. Zsidó származása miatt - az antiszemita nyomás elleni tiltakozásként - 1924-ben lemondott müncheni állásáról. Magánemberként folytatta munkáját először Münchenben, majd 1939-től Svájcban.