Német fizikus, Nobel-díjas
1883-tól Berlinben Hermann Helmholtz mellett tanult, 1886-ban doktorált. Ezután megszakításokkal továbbra is Helmholtz mellett dolgozott 1896-ig, amikor az aacheni műegyetem tanárának nevezték ki. 1899-ben a giesseni, 1900-ban a würzburgi egyetem, majd 1920-tól haláláig a müncheni egyetem fizikaprofesszora. Az abszolút fekete test sugárzásával kapcsolatban 1896-ban állapította meg az ún. Wien-féle sugárzási törvényt. Az a tény, hogy a képlet csak rövid hullámhosszakon illeszkedik jól a tapasztalati értékekhez, Max Planck kvantumelméletének egyik kiindulópontja lett. Wien katódsugarakkal kapcsolatos eredményei a tömegspektrometria alapjául szolgáltak. 1911-ben megkapta a Nobel-díjat. Nevét egy Mars kráter viseli. (Bartha Lajos)