Amerikai csillagász
Kaliforniai egyetemeken matematikát és csillagászatot tanult, a Berkeley Egyetemen csillagászatból doktorált (1931). 1931-től a Harvard Egyetem (Cambridge, Massachusetts) Obszervatóriumában a Naprendszer kis égitesteit kutatta. Meteorok pályájának meghatározásával foglalkozott, több üstököst fedezett fel. Legfőbb eredménye az üstökösök magjának szerkezetére 1950-52-ben kidolgozott "piszkos hógolyó"-modell, mely szerint az üstökös-magok megfagyott gázoknak a jege által összetapasztott szilárd anyagszemcsékből állnak. A modellt a mesterséges égitestek 40 évvel utóbb igazolták. A 2. világháború alatt hadi célú kutatásokban vett részt. 1950-től 1977-ig a Harvard Egyetem csillagászat professzora, emellett 1955-73 között a Smithsonian Asztrofizikai Obszervatórium igazgatója. Számos kitüntetés birtokosa volt. Nevét a Whipple-üstökös, az 1940.sz. kisbolygó, és az űrhajókat meteorit-ütközésektől védő "Whipple-pajzs" viseli. Róla nevezték el a Smithsonian Asztrofizikai Obszervatórium Arizona államban működő obszervatóriumát. (Bartha Lajos)