Francia születésű svájci kémikus, Nobel-díjas
Zürichben a Swiss Federal Institute-ban doktorált 1890-ben, majd Párizsban végzett poszt-doktori tanulmányokat. 1893-ban visszatért Zürichbe, ahol 1895-ben a zürichi egyetem kémiaprofesszora lett. Vizsgálta az atomok molekulán belüli kapcsolódási módját. Felismerte, hogy egyes fémvegyületekben nem érvényesülnek a vegyértékekre vonatkozó, addig elfogadott szabályok. Vizsgálta a kémiai kötések térbeli irányítottságát. Bevezette a fémekre vonatkozóan a fő- és mellékvegyérték, a koordinációs szám és a ligandum fogalmát. Ezzel megalapozta az ún. komplex (koordinációs) vegyületek kémiáját. 1913-ban Nobel-díjat kapott azokért az eredményeiért, amelyeket az atomoknak a molekulákban egymáshoz való kapcsolódásának vizsgálatában ért el, és ezzel új kutatási területeket nyitott meg, különösen a szervetlen kémiában.