Orvos, fiziológus, egyetemi tanár
Oklevelét 1923-ban a budapesti egyetemen szerezte. 1930-ban. Válogatott fejezetek a kórélettan köréből c. dolgozatával egyetemi magántanári képesítést kapott. 1926-27-ben állami ösztöndíjjal a párizsi egyetemen, a következő két évben Rockefeller-ösztöndíjjal a Harvard Egyetem élettani intézetében folytatott kutatásokat, majd Angliában és a skandináv államokban tett tanulmányutat. 1932-től haláláig a debreceni egyetem tanára és az Élettani és Általános Kórtani Intézet igazgatója. Tudományos munkásságából kiemelkedőek az ellenanyagok unitarizmusára és a lipoidok immunológiai szerepére vonatkozó megállapításai. Biológiailag aktív gyököt tartalmazó mesterséges konjugált fehérjék előállításával a kísérleti és gyakorlati terápia új lehetőségeire mutatott rá. Eredményes kutatásokat végzett a vérkeringés szabályozása terén a neurohumorális kompenzáló mechanizmusok működésének felderítésével. 1948-tól az MTA tagja.