Francia mérnök-fizikus
Zürichben az ETH-n folytatott mérnöki tanulmányokat, majd Párizsban az Ecole Normale Superieure hallgatója lett. Doktori munkájában Marcel Brillouin irányításával a vas-antimon ötvözet mágneses tulajdonságait vizsgálta. 1902-től tért vissza az ETH-ra, Zürichbe. Ekkor már mint az ottani Fizikai Laboratórium professzora dolgozta ki a ferromágneses anyagok kristályszerkezetére épülő ún "molekuláris tér" elméletét, bevezetve a "mágneses domének" fogalmát. A paramágneses anyagok mágneses szuszceptibilitására vonatkozó Curie törvény általa pontosított alakját nevezzük ma Curie-Weiss törvénynek. Az 1918-ban újra franciaországi várossá lett Strasbourgban Mágnességtani Laboratóriumot alapított, melyet két évtizeden át vezetett. Közben nagy térerejű elektromágneseket tervezett és építtetett meg az ott folyó kísérletekhez, segítette Louis Néel antiferromágnességre vonatkozó, később Nobel-díjjal jutalmazott kutatásait, és 1939-ben az első nemzetközi mágnességtani konferenciát szervezte meg Strasbourgban. Egy év múlva a német megszállás elől menekülve Lyonban fejezte be tevékeny és sikeres életét. (Dr. Radnai Gyula)