Amerikai fizikus, Nobel-díjas
1954-ben szerzett fizikusdiplomát a Cornell Egyetemen, majd 1957-ben doktorált Princetonban. A Columbia, a California Egyetem, a MIT, 1973-tól a Harvard, 1982-től az austini Texas Egyetem professzora volt. 1967-ben Weinbergnek sikerült először a gyenge és a elektromágneses kölcsönhatások egyesítése. Sheldon Glashow (aki középiskolai majd egyetemi társa volt) valamint tőlük függetlenül Abdus Salam is részt vett az elmélet kidolgozásában, amely a kölcsönhatásokat közvetítő, töltéssel rendelkező W, valamit a semleges Z bozonok létét is megjósolta. Ezeket 1983-ban mutatták ki kísérletileg a CERN-ben. Tudományos munkája mellett jó stílusban megírt tudománynépszerűsítő művei is (melyek közül többet magyar nyelven is kiadtak) méltán hoztak számára számos elismerést. Weinberg 1979-ben Glashow-val és Salammal megosztva fizikai Nobel-díjat kapott "az elemi részek közötti gyenge és elektromágneses kölcsönhatás egyesített elméletéhez való hozzájárulásáért, beleértve többek között a semleges gyenge áramok megjövendölését is". (Piriti János)