Német fizikus
A hallei egyetemen tanult, itt 1825-ben testvérével, a fiziológus Ernst Weberrel jelentették meg Kísérleti hullámtan c. művüket. 1827-ben habilitált, majd 1831-ben Gauss meghívására a göttingeni egyetem fizikaprofesszora lett. 1837-ben politikai okokból (a "göttingeni hetek" egyikeként) távoznia kellett. 1833-ban az egyetem és a Gauss igazgatása alatt álló csillagvizsgáló között elkészítették a világ első elektromágneses távíróját. Gauss-szal földmágnességi méréseket végeztek, hatalmas munkájuk eredménye a Földmágnesség atlasza volt (1840). 1843 és 1849 között a lipcsei egyetem fizikaprofesszora volt, majd visszatérhetett Göttingenbe. 1856-ban Rudolf Kohlrausch-sal közös munkájuk az elektromos áramerősség mérése mechanikai mennyiségekre visszavezetve egy egységes mértékegység-rendszert alapozott meg, az elektrosztatikus és elektromágneses egységek arányára vonatkozó eredményük pedig előkészítette Maxwell elektromágneses elméletét is. Az SI rendszerben a mágneses fluxus mértékegysége viseli a nevét. (Piriti János)