Német biokémikus, Nobel-díjas
A Berlini Egyetemen szerzett kémiai és Heidelbergben orvosi doktorátust 1906, ill. 1911-ben. Az 1931-es orvosi Nobel-díjjal a daganatos sejtek (elsősorban ráksejtek) metabolizmusának és a sejtlégzésnek vizsgálata során elért eredményeit ismerték el. Ő figyelte meg elsőként, hogy a rosszindulatú sejtek szaporodásához jóval kevesebb oxigénre van szükség, mint az egészséges sejtekéhez. 1918-tól a berlini Max Planck biológiai intézetben kutatott, 1931-től a berlini Max Planck sejtfiziológiai intézet vezetője volt. Sikeresen izolált több fontos enzimet és koenzimet, valamint feltárta azok szerkezetét és hatásmechanizmusát.