Ír fizikus, Nobel-díjas
Írország máig egyetlen Nobel-díjas tudósa. Cambridge-ben Rutherford irányításával doktorált 1931-ben, majd még három évig dolgozott itt. Témavezetőjének Gamow által támogatott ötlete nyomán Cockcroft-tal együtt megtervezték és megépítették azt a lineáris gyorsítót, amellyel megvalósították az első maghasítást. Ebben a magreakcióban a felgyorsított protonok lítium atommagokkal ütköztek, s a reakció során hélium atommagok, más szóval alfa részecskék keletkeztek. A kísérlet részletes, kvantitatív elemzése egyben Einstein tömeg-energia ekvivalenciáját is igazolta. "A mesterségesen gyorsított atomi részecskék által létrehozott atommagátalakulások terén végzett úttörő munkásságukért" ők ketten, megosztva kapták meg 1951-ben a fizikai Nobel-díjat. Walton Dublin-ban egyetemi professzorként is nagy népszerűségre tett szert kiváló előadásaival. Nyugdíjazása után is hosszú évekig tevékenyen részt vett az egyetem életében, végül még a Nobel-érmét is az egyetemre hagyta. Csendes, szerény természetét csodálat és elismerés övezte egész Írországban. (Dr. Radnai Gyula)