Angol matematikus
Az oszthatatlan mennyiségek Cavalieri-féle módszerét fejlesztette tovább a végtelenül kicsiny mennyiségek segítségével. Mechanikával is foglalkozott. Newton a differenciál- és integrálszámítás megalkotásában és a Newton-törvények megfogalmazásában többek között Wallis munkásságára támaszkodott. Wallis használt először negatív és törtkitevőket. "A végtelenek aritmetikája" című, 1655-ben megjelent fő műve magába foglalja a kúpszeletekre vonatkozó ismereteket is. Ő az első tudós, aki angol földön az analitikus geometria apostola lett, s ő vezette be a kúpszeletek közös egyenletét is. 1655-ben felfedezte a róla elnevezett Wallis-szorzatot, amelynek segítségével meghatározható a pi szám értéke. Lényeges szerepe volt a Royal Society 1662-es megalakításában.