Amerikai csillagász
1825-ben a Harvardon végzett, majd Philadelphiában tanárként dolgozott, szabadidejében természettudományokkal foglalkozott. 1834-ben Hold-táblázatokat adott ki, melyek a földrajzi hosszúság meghatározását segítették. 1839-ben a philadelphiai egyetem új obszervatóriumának igazgatója lett. 1846-tól a washingtoni Naval Obszervatóriumban dolgozott, legfontosabb munkája az újonnan felfedezett Neptunusz bolygó pályájának meghatározása volt. Lalande csillagkatalógusának egy hibájából kiindulva észrevette, hogy Lefrançois már 1795-ben megfigyelte a bolygót, csak csillagnak vélték. E megfigyelés segítette Walkert a Neptunusz pályájának pontos meghatározásához, ami nemzetközi hírnevet hozott számára. 1847-ben az US Coast Survey munkatársaként a távírót használta fel a földrajzi hosszúság meghatározásához szükséges időadatok szolgáltatására, ennek segítségével az Egyesült Államokban számos geodéziai alappontot jelöltek ki. A módszert a rádió elterjedéséig szerte a világon használták a geodéziában. 1849 januárjában a különböző hosszúságon elhelyezkedő obszervatóriumok közötti időjelek vizsgálata közben felfigyelt arra a jelenségre, hogy az elektromos jelek nem azonnaliak, hanem véges, a fénysebességgel összemérhető sebességgel terjednek. (Piriti János)