Itáliai természettudós
Nem véletlenül nevezték el róla az elektromos feszültség mértékegységét: az elektromos kapacitás fogalmának bevezetésével ő tette világossá a feszültségnek az elektromos töltéssel való kapcsolatát, miközben fogalmilag is sikerült ezt a két mennyiséget világosan megkülönböztetnie egymástól. Gyakorlati érzéke is kiváló volt: ő találta fel az elektrofort, a belőle kifejlesztett kondenzátort, vagy a szalmaszál elektroszkópot, amit még a huszadik században is használtak az iskolákban. Legnagyobb jelentőségű találmánya az a fizikai-kémiai elven működő áramforrás volt, amit ő nevezett el - tisztelete jeléül Galvaniról - galvánelemnek. Az egymásra helyezett és egymáshoz sorosan kapcsolódó galvánelemekből álló telepet már az ő tiszteletére nevezték el tudós kortársai Volta oszlopnak. Azon kevesek közé tartozott, akik nemcsak tudóstársaik megbecsülését vívták ki maguknak, de akit korának nagyhatalmú politikai személyisége, Bonaparte Napoleon is nagyra értékelt. A páviai egyetem fizika tanszékén messze földön híres előadásokat tartott. Szülővárosában múzeum őrzi emlékét, itt állították ki egykori kísérleti eszközeit. Halálának századik évfordulóján 1927-ben Comoban az ő emlékezetére tartott nemzetközi konferencián fejtette ki Niels Bohr első alkalommal a komplementaritás elvét, és itt mutatták be a tudományos világnak Jedlik forgonyát és dinamóját is. (Dr. Radnai Gyula)