Német fizikus
Königsbergben tanult fizikát, Franz Ernst Neumann tanítványa volt, ő irányította érdeklődését a kristályfizika felé. 1883-ban Göttingenben lett az elméleti fizika professzora. A kristályok rugalmasságtani, elektromos és mágneses tulajdonságainak vizsgálata során ő vezette be a tenzor fogalmát a matematikai fizikában. Az általa optikai kutatásai során bevezetett transzformációs egyenletek a későbbi Lorentz-transzformáció előfutárai voltak. Nevéhez fűződik a magneto-optikai Voigt-hatás, és a tenzorokra használt Voigt-szabály.