Matematikus, mérnök, műegyetemi tanár
Tanulmányait a pesti Mérnöki Intézetben végezte. 1848-ban nyert oklevelet s a szabadságharc idején kormánymegbízásból a debrecen-szatmári vasút kitűzésén dolgozott. 1849-től a pesti tudományegyetem és a Mérnöki Intézet tanársegéde, majd helyettes tanára. A Mérnöki Intézet és a József Ipartanoda egyesítése után 1851-től ugyancsak tanár, majd 1857-től műegyetemi ny. r. tanár, a felsőbb mennyiségtan és ábrázoló mértan, majd 1861-től az átszervezett felsőbb mennyiségtan tanára. 1874-1875-ben az egyetem rektora. 1859-ben a palermói tudományos akadémia levelező tagjává választotta. Variációszámítással és biztosítási matematikával foglalkozott, de munkássága igazán pedagógiai szempontból jelentős. Ő írta az első magyar nyelvű műegyetemi tankönyvet. 1858-tól az MTA tagja.