Fizikus, gimnáziumi tanár
Sopronban érettségizett, az evangélikus líceumban. Eötvös kollégistaként szerzett három (matematika, fizika, kémia) szakos tanári diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Fizikából doktorált 1930-ban. Tanári egyénisége a Fasori Evangélikus gimnáziumban bontakozott ki, ahol 15 évet töltött el - köztük a második világháború embert próbáló éveit is. 1952-ben ezt az iskolát is megszüntették, ekkor a csepeli Jedlik Ányos gimnáziumba helyezték át, itt tanított élete végéig. Rendkívül termékeny szakíró és tankönyvíró volt, 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Középiskolás tankönyvei ma is kedveltek. Az egyetemen meghívott előadóként tartott népszerű előadásokat a fizika tanításának módszertanából. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli elnöke, kereken négy évtizeden át az Eötvös-verseny versenybizottságának vezetője volt. Szívesen vitte tanítványait kirándulni, túrázni. A nehéz terepekre legszívesebben barátjával, volt évfolyamtársával, Kunfalvi Rezsővel látogatott el. Mindketten szerettek fényképezni és szenvedélyesen szerettek tanítani, diákokkal foglakozni. Fizikát és emberi tartást lehetett tanulni tőlük. (Dr. Radnai Gyula)