Geológus, egyetemi tanár
Négy évig volt tanársegéd a budapesti tudományegyetemen, majd 1924-ben a Selmecbányáról áttelepült soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Főiskola ásvány-földtani tanszékének tanárává nevezték ki, 1934-től egyetemi tanár volt, 1941-től a földtan-teleptani tanszék professzora. 1959-ben az egyetem Miskolcra költöztetése után Sopronban maradt, a Bányászati Kutató Intézet helyi, petrográfiai osztályát vezette, majd e mellett 1967-70 között a Központi Bányászati Múzeum igazgatója is volt. A geológia csaknem minden ágát művelte. Tudományos tevékenysége kiterjedt az ásványtantól az ércteleptanig, a geokémiától a hidrogeológiáig. Legjelentősebb munkája Sopron környékének geológiai feldolgozása volt, amely ma is alapműnek számít. Számos tudományos társaság tagja volt. 1933-tól az MTA tagja.