Tudománytörténész, közíró, polihisztor
1942-ben a soproni erdészeti akadémián kezdte felsőfokú tanulmányait. Húsz évesen részt vett a németek elleni ellenállási mozgalomban, ezért Sopronból menekülnie kellett az őt elfogni szándékozó nyilasok elől. A budapesti egyetemen kezdte orvosi tanulmányait, orvosi diplomát 1951-ben Debrecenben szerzett. 1955-ben belgyógyász szakorvosi vizsgát tett, de röviddel ezután elhagyta az orvosi pályát. Rényi Alfréd mellett a Matematikai Kutatóintézet könyvtárosa lett, innen 1970-ben elbocsátották, ezután a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában alkalmazták. A Kádár-korszakban munkásságának elismerésére nem számíthatott, a "tűrt" kategóriába volt sorolható. Kiterjedt irodalomtörténeti és tudománytörténeti munkásságából itt a Bolyai Farkassal és Jánossal, valamint Galileivel és Newtonnal foglalkozó munkáit emeljük ki, valamint értékes, a rádióban végzett tudományos ismeretterjesztő munkásságát. Munkásságának méltó értékelésére csak 1990 után kerülhetett sor, számos kitüntetést kapott. Apja Vekerdi Béla matematikatanár volt.