Vegyész, agrokémikus
1928-1930-ig az Országos Chemiai Intézet Talajtani Osztályán dolgozott, ahol a 'Sigmond-iskola tagjaként korszerű agrokémiai ismereteket szerzett. Innen került a Soproni, majd a Debreceni Vegykísérleti Állomás Laboratóriuma élére. 1936-ban Mosonmagyaróvárott az Országos Növénytermesztési Kísérleti Intézetnek lett munkatársa, majd vezetője. A talaj ún. könnyen oldható ("felvehető") tápanyagtartalmának vizsgálata, egész életművében központi helyet foglalt el és vezérfonalként húzódott végig. Meghatározó szerepe volt trágyázási szaktanácsadási rendszerek tudományos alapjainak kidolgozása. Eredményesen harcolt a savasságot tompító, a talajsavanyodást megelőző vagy mérséklő meszezés országos akcióvá fejlesztéséért és állami támogatásáért. A több ismétléses kisparcellás szabadföldi kísérletek, ill. kísérletsorozatok beállításával hazánkban ő honosította meg a szabadföldi trágyázási kísérletek modern, ma is alkalmazott módszertanát. (Szabóné Kele Gabriella)