Gépészmérnök, egyetemi tanár
Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, majd egy évig a Bolyai Tudományegyetem matematika-fizika szakára járt, de 1948-ban átkerült Budapestre, a Műegyetemre; 1952-ben diplomázott gépészmérnökként. A Szellőző Művek kutatómérnöke lett, majd egy évre rá a BME Gépészmérnöki Kar Áramlástan Tanszékének tudományos főmunkatársa. Itt évtizedekig dolgozott, 1990-től egyetemi tanár, 1994-ig dékán, 1998-tól emeritusz professzor. Kutatási területe: folyadékok mechanikája, az áramlástechnikai gépek és csőhálózatok áramlási viszonyai és méretezése. Nevét viseli az Almási-Budavári-Vajna-féle csőhálózat-számítási módszer. 1955-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1988-ban akadémiai doktori értekezését; 1993-tól az MTA levelező, 1998-tól rendes tagja. Rangos szakmai és állami kitüntetéseihez (Akadémiai Díj, 1977; Széchenyi-díj ,1997 stb) hozzáadódik, hogy a Máltai Lovagrendnek is elismert tisztje volt. (Utóbbi szerepében román nyelvtudása jól hasznosult 1989-ben, Romániában, a szeretetszolgálati küldetésben.) Könyvei közül egyet kiemelve: Válogatott fejezetek az áramlástechnikából (Műegyetemi Kiadó, 1993). (Hujter Mihály)