Technikatörténész, technikatörténet-író és bibliográfus
A berlini Technische Hochschulében négy félévet hallgatott. 1934-ben a párizsi Sorbonne-on filozófiai doktorátust szerzett. Külföldi tartózkodása alatt érdeklődése mindinkább a technikatörténet felé irányult. Európa szinte minden jelesebb műszaki gyűjteményében és könyvtárában folytatott tudományos kutatásokat. A technika magyar úttörőit kutatta és ismertette meg az olvasókkal, vagyis azokat a személyeket, akik magyarok voltak és (bárhol éltek) munkásságukkal a műszaki tudományok egyetemes fejlődéséhez járultak hozzá. Harmincnál több könyve közül legismertebb az először 1943-ban, majd kibővítve 1958-ban megjelent Nagy magyar feltalálók, amely 200 alkotónk 400 találmányát mutatja be, mintegy 3000 publikációs hivatkozással.