Gépészmérnök, egyetemi tanár
Tanulmányait 1914-ben kezdte meg a budapesti műegyetem. gépészmérnöki karán. 1916-ban katonai szolgálatra hívták be, 1917-ben orosz fogságba esett és csak 1921-ben került haza. Oklevelét 1925-ben szerezte meg. Pályáját az Egyesült Izzólámpagyár mechanikai osztályán kezdte, ahol vasúti biztosító berendezések és távbeszélőközpontok tervezésében vett részt. 1928-ban a Standard Villamossági Rt.-ban dolgozott, mint mérnök, cégvezető főmérnök. A különböző alközpontok fejlesztési osztályát vezette, ő irányította az alközpontok szerelési munkáit, valamint a külföld számára készülő központok gyártását. 1950-ben a Távközlési Kutató Intézet távbeszélőtechnikai osztályának vezetője lett. Ugyancsak 1950-től kezdve oktatott az Állami Műszaki Főiskolán, 1951-től a BME-en meghívott előadó. 1951-től tanszékvezető egyetemi tanár a vezetékes híradástechnikai tanszéken. A villamosmérnöki karának dékánja volt 1951 és 1954 között. Több éven át vezette a TIT budapesti szakosztályát.