Villamosmérnök, matematikus, feltaláló
Tanulmányait a BME Villamosmérnöki Karán folytatta, 1951-ben az akkor létrehozott Távközlési Kutató Intézetbe (TKI) került. Ezekben az években kezdődött a magyarországi televíziózás korszaka. A Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban kifejlesztett első 1 KW-os adó mikrohullámú egységét Uzsoky külsős szakértőként tervezte meg. Később, 1957-ig a KFKI-ban dolgozott, ahol Simonyi Károly munkatársa volt, több közös publikációt készítettek a fúziós reaktorok témakörében. 1957-ben a BHG Mikrofejlesztési Osztályának vezetője lett, nagy szerepe volt a PM-28-as impulzus-helyzetmodulációs berendezés kifejlesztésében. Közben a VEIKI-ben osztályvezető helyettesi beosztást kapott, ahol erőművek vezérlő berendezéseit tervezték, valamint erősáramú távvezetékeken folytatott beszédátvitellel foglalkoztak. 1964-től az MTA SZTAKI elődintézetébe, az Automatizálási Kutatóintézetbe került tudományos munkatársként. 1965-ben szervezte meg a Digitális Osztályt, kutatási területe az automatizálás, digitális berendezés tervezés és gyártás, valamint a híradástechnika akkor megjelenő formája a számítógépek és terminálok kommunikációjához szükséges adatátviteli berendezések, egyéb számítógép hálózati eszközök kutatása, fejlesztése és gyártása volt. Matematikai, fizikai és mérnöki tudása, alkotó fantáziája rendkívüli volt. 1973-ban tüntették ki Állami Díjjal az elektronikai iparban számítógéppel folyó tervezés és fejlesztési technológia kidolgozásáért. 1985-ben, 60 éves korában nyugdíjazták.