Holland-amerikai elméleti fizikus
1925-ben Zeeman két fiatal honfitársa Samuel Goudsmit és George Uhlenbeck miután röntgendiffrakciós képeket is sokat tanulmányoztak, rájöttek, hogy a jelenség úgy magyarázható, ha feltesszük, hogy az elektronnak van saját perdülete, azaz spinje ami alapján az elektronnak saját mágneses nyomatéka is van. Goudsmit-tal 1970-ben Wolf Díjat kaptak Ornstein-Uhlenbeck folyamat, ahol a mozgásegyenlet egy véletlenszerű és egy determinisztikus komponensből áll