Fizikatanár, kristályfizikus
A Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium 1923-1948 között bencés gimnázium volt. Ennek egyik első tanulójaként érettségizett 1931-ben, majd a Pázmány Péter nevét viselő budapesti tudományegyetemen szerzett fizika-matematika-pszichológia szakos gimnáziumi tanári oklevelet. Először Szentendrén, azután a visszacsatolt Munkácson kezdett tanítani, 1942-ben pedig Budapestre visszatérve a Szent István Gimnázium tanára lett. A világháború alatt többször is behívták katonának, 1945-ben azután tanítványaival együtt vett részt a romeltakarításban Budapesten. 1949-ben sikerrel pályázott az egyetemen újjá alakuló orvosi fizikai intézetbe. 1970-ben itt lett egyetemi tanár, miután 1964-ben fizikából kandidátusi fokozatot szerzett. Mind oktató, mind kutató munkájában Tarján Imre közvetlen munkatársa, állandó helyettese volt. Kiváló eredményeket ért el a kristálynövesztésben, az orvosegyetem mindhárom karán vezetett fizikai/biofizikai laboratóriumi gyakorlatokat. Évtizedeken át szerkesztette a Magyar Fizikai Folyóiratot, szervezte az orvosegyetemi felvételi vizsgákat. Munkásságát számos egyetemi, akadémiai és állami kitüntetéssel ismerték el. (Dr. Radnai Gyula)