Amerikai fizikus, asztrofizikus
A rakéta-csillagászat egyik úttörője. Már fiatalon a színképek nagyon rövid (ibolyántúli) hullámtartományba eső részleteinek vizsgálatával kezdett foglalkozni. 1941-től az USA Haditengerészeti Kutatólaboratóriumának munkatársa, itt előbb katonai célú munkát végzett. 1946-től a Nap-színkép ultraibolya tartományának vizsgálatára műszereket tervezett, amelyet a németektől zsákmányolt V-2 rakétákkal juttattak 70-120 km magasságba. Elsőként tanulmányozta részletesen a színképnek azokat a rövidhullámú részeit, amelyek a talajszintről - a légkör sugárzáselnyelése következtében - nem észlelhetők. Műszerét tovább fejlesztve, űreszközökkel 1960-ban először sikerült a napspektrum kemény Röntgen-sugárzását mérnie (H. Friedman-nel és R. Blake-kel). 1963-ban ez a kutatócsoport örökítette meg a napkoronát "fehér fényben" fogyatkozáson kívül. Nevéhez fűződik a "Keringő Nap-obszervatórium" műhold (OSO-7), a Skylab- és Apollo -űrlaboratóriumok napteleszkópjainak szerkesztése. Munkásságával számos elismerést szerzett, az USA Nemzeti Akadémiájának tagja, az angol Királyi Csillagászati Társaság Eddington-éremmel jutalmazta. (Bartha Lajos)