Meteorológus, geofizikus
A tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomával 1927-ben lépett az OMFI (Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet) kötelékébe. 1930-ban ösztöndíjasként német obszervatóriumok munkáját tanulmányozta. Aerológusként részt vett magaslégköri mérésekben. 1934-ben adjunktus, 1935-től az IMO (International Meteorological Organization) Aerológiai Bizottságának tagja. Szervezte és oktatta a vitorlázó repülőket. A 2. világháború közepén vette át a Prognózis Osztály vezetését. A világháború után az újrainduló polgári repülés meteorológiai biztosítása volt a feladata. 1946-ban főmeteorológus, 1948-ban nevezték ki az OMFI igazgatójává. 1950-ben az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) letartóztatta, a recski munkatáborba került, 1953-ban szabadult. Matematikusként számítóközpont vezető volt, majd az ELTE Geofizikai Tanszékén dolgozott. Tudományos tevékenységének elismeréseként 1991-ben kapta meg az Eötvös Loránd-díjat. 1993-ban MTA doktora címet kapott.