Térképész, hadmérnök
Tanulmányait 1831-ben a bécsi hadmérnöki akadémián végezte. A szabadságharc kitörésekor a honvédség kötelékébe lépett. Előbb Kolozsvár, majd Beszterce parancsnokává nevezték ki ezredesi rangban. Később a déli hadsereg parancsnoka, ezért Világos után kötél általi halálra ítélték, de ezt kegyelemből 18 évi várbörtönre változtatták. Az 1856-os amnesztia után a Széchenyi-uradalomban nyert alkalmazást, majd vármegyei mérnök, utóbb a keszthelyi gazdasági intézet tanára lett. A kiegyezés után a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium topográfiai osztálya megszervezésére és vezetésére kapott megbízást. Minisztériumi munkája mellett több hadtudományi művet írt és a pesti tudományegyetem katonai tanfolyamának előadója volt. A magyar tudománytörténet őt tartja a modern magyar katonai térképészet úttörőjének.