Romániai magyar fizikus
A székelyudvarhelyi református kollégium elvégzése után a temesvári egyetemen szerzett diplomát 1953-ban, matematika-fizika szakon. Bent maradt az egyetemen, s végigjárva a hivatali ranglétrát, 1993-ban lett az egyetem elméleti fizikai intézetének vezető professzora. Magyarországon címzetes egyetemi tanárként oktatott a szegedi egyetemen, de vendégtanárként megfordult az ország sok-sok egyetemén. 1991-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli, 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. Előszeretettel foglalkozott tudománytörténettel, főleg Bolyai János munkásságával. Akadémiai székfoglalóját "Bolyai János és az alapvető fizikai kölcsönhatások geometrizálása" címmel tartotta. Fő kutatási területe az elméleti részecskefizika volt, ezen belül mélyrehatóan foglalkozott az elemi részecskék között fellépő alapvető kölcsönhatások egyesített elméletével, a geometrizálás lehetőségével. Számos könyve, tudományos és ismeretterjesztő cikke jelent meg nemcsak román és magyar, de angol, francia, német nyelven. Az elméleti részecskefizikában különösen a neutrínók érdekelték. Róluk írt könyve 1969-ben jelent meg románul, majd kibővítve 1976-ban magyarul. Közben 1972-ben részt vett a balatonfüredi neutrínó konferencián, ahol alkalma nyílt találkozni és eszmecserét folytatni nemcsak Marx Györggyel és a magyar fizikusokkal, de Richard Feynmannal, Victor Weisskopffal, Bruno Pontecorvoval, a szakterület világhírű kutatóival is. Az Európai Fizikai Társaság tagjaként áldozatos munkát végzett az erdélyi és a magyarországi természettudományos kutatás eredményeinek megismertetésében, elterjesztésében. Az ő fia Toró T. Tibor romániai magyar fizikus, politikus. (Dr. Radnai Gyula)