Orvos, irodalomtörténész, egyetemi tanár
A Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, a 19. század egyik legjelentősebb tudományszervezője és folyóirat-szerkesztője. A pesti Tudományegyetem orvoskarán makrobiotikát és diaetetikát adott elő, 1833-tól 1846-ig, 1850 és 1861 között a bölcsészkaron az esztétika és az irodalomtörténet magántanára, 1861-től haláláig pedig a magyar nyelv és irodalom tanára volt. 1846-tól haláláig az Egyetemi Könyvtár igazgatója. 1830-ban választották a Magyar Tudós Társaság tagjává, amelynek kezdetben segédjegyzője, majd 1835 és 1861 között főtitkára (titoknoka) volt. 1831-ben Bugát Pállal együtt alapította az első jelentős magyar orvosi folyóiratot, az Orvosi Tárt, 1834-ben pedig az Akadémia első tudományos folyóiratát, a Tudománytárt, valamint az MTA másik periodikáját, az 1850-ben indult Új Magyar Múzeumot, amelynek 1860-ig ő volt az egyik szerkesztője. Neki köszönhető a Figyelmező című folyóirat megindulása is 1837-ben, amelyet négy éven át ő szerkesztett. 1837-től 1843-ig Bajza Józseffel és Vörösmarty Mihállyal együtt szerkesztette az Athenaeumot is. 1836-ban ő kezdeményezte a Kisfaludy Társaság létrehozását, melynek 1841-től 1860-ig igazgatója, 1860-tól másodelnöke, 1873-tól elnöke, s ő szerkesztette 1841 és 1849 között a Kisfaludy-Társaság évlapjait. Komoly szerepet vállalt abban, hogy 1855 és 1877 között napvilágot látott 35 kötetben a Magyar Történelmi Tár. Több magyar nyelvemléket elsőként ő adott közre, több magyar író életmű-kiadása szintén neki köszönhető. Elsők között foglalta össze a magyar költészet történetét. Elsősorban neki köszönhető, hogy tudományos szintre emelte az irodalomtörténet-írást is. 1871-ben, 50 éves írói jubileuma alkalmából országos méretű ünneplésben volt része. 2004-ben Dávidházi Péter hatalmas monográfiát állított össze róla Egy nemzeti tudomány születése címmel. (Dr. Gazda István)