Német matematikus
Szülővárosának egyetemén tanult, majd 1906-1913 között Göttingenben működött, David Hilbert mellett, ahol az integrálegyenletek elméletét jelentősen továbbfejlesztette. 1913-tól a Kieli egyetemen oktatott, 1920-tól, mint professzor. 1928-tól a bonni egyetem professzora volt. Állását 1935-ben származása miatt el kellett hagynia. Néhány évig egy általa létrehozott, zsidó gyerekek számára létesített iskolában tanított. A növekvő nyomás miatt 1939-ben kivándorolt az akkor brit mandátum alatt lévő Palesztinába. Itt közreműködött a jeruzsálemi egyetem megszervezésében. Nevéhez fűződik az általa bevezetett Toeplitz-operátorok és a Toeplitz-mátrixok fogalma, a Toeplitz-tétel, a Silverman-Toeplitz-tétel és a Hellinger-Toeplitz-tétel.