Magyar születésű amerikai fizikus
1925-ben holtversenyben Teller Edével és Fuchs Rudolffal első lett a matematikai Eötvös versenyen. A Pázmány Péter Egyetem matematika szakán két évet végzett, 1927-ben Németországba ment. Később beiratkozott a göttingeni egyetemre, majd 1930-ban Lipcsében Heisenberg tanszékén kvantummechanikával kezdett foglalkozni. Teller Edével közösen írtak egy cikket az infravörös molekuláris spektrum egy tulajdonságáról. Tisza Budapesten, Ortvay Rudolfnál védte meg egyetemi doktori disszertációját. 1930-ban hazatért, de kommunista iratok terjesztésében való részvételért letartóztatták, és elítélték. Szabadulása után Landau hívta meg 1934-ben Harkovba, az Ukrán Fizikai-Technikai Intézetbe. Érdeklődése itt fordult a termodinamika felé. 1937-ben Szilárd Leó közvetítésével a Párizsban dolgozó Fritz Wolfgang London munkatársa lett. Legnevezetesebb eredménye a szuperfolyékonyság 1938-ban felállított kétfolyadékos elmélete. Az 1940-es franciaországi német bevonulás miatt az USA-ba emigrált. 1941-ben kapott állást az MIT-n, itt volt professzor nyugdíjbavonulásáig, 1974-ig. Fő oktatási területe a termodinamika lett, "Generalized Thermodynamics" (Általánosított termodinamika) című könyve mindmáig e tudományág egyik alapműve. Az oktatást és a kutatást nyugdíjbavonulása után is folytatta. 101 éves korában halt meg.