Holland etológus, ornitológus, Nobel-díjas
1932-ben Leidenben végezte egyetemi tanulmányait. A 2. világháború során bebörtönözték. 1947-ben a leideni Zoológiai Intézet vezetője lett, 1949-től haláláig az oxfordi Zoológiai Intézetben dolgozott, 1966-tól professzorként. Állatok magatartássémáit kutatta, a kulcsingerek minőségének változásával bekövetkező magatartásjegyek változását vizsgálta. Egyik legfontosabb kutatási területe az ösztönök vizsgálata volt. E téren több alapvető fogalmat vezetett be. Az ösztönöket hierarchikusan szervezett idegi mechanizmusokként határozta meg. "Az ösztönökről" című könyve 1976-ban magyar nyelven is megjelent. 1973-ban "az egyéni és társas viselkedésformák szerveződése és kioltódása területén tett felfedezéseikért" Karl von Frisch-sel és Konrad Lorenz-cel megosztva kapta a orvosi-élettani Nobel-díjat. Testvére Jan Tinbergen, aki elsőként nyert közgazdaságtudományi Nobel-díjat.