Brit-amerikai elméleti fizikus, Nobel-díjas
Skóciában született, Cambridge-ben diplomázott. PhD fokozatát a New York állam-beli Ithaca-ban szerezte, a Cornell University-n, Hans Bethe témavezetésével. Egyetemi, kutatói pályafutását Berkeley-ben kezdte, majd hazatért az Egyesült Királyságba, ahol először Cambridge-ben tanított, majd 1965-78 Birminhgamban lett a matematikai fizika professzora. Utána újra visszatért az Egyesült Államokba és 1980-tól Seattle-ben oktatott és kutatott az egyetemen. Különös érdeklődéssel fordult a nem konvencionális (szupravezető, szuperfolyékony) állapotok és különleges rendeződésű, például mágnesesen rendezett, kétdimenziós filmek elméleti tanulmányozása felé. Kiváló matematikai felkészültségével vezette be a "topológiai rendezettség" fogalmát a statisztikus mechanikában, mellyel új irányt nyitott a fizikai rendszerek kvantummechanikai tárgyalásához is. 1990-ben elnyerte a fizikai Wolff-díjat, s már elmúlt 80 éves, amikor az 1916-os Nobel-díjjal tüntették ki egyik volt tanítványával együtt "az anyag korábban ismeretlen állapotainak (fázisainak) úttörő tárgyalásáért". (Dr. Radnai Gyula)