Kémikus, egyetemi tanár
1853-ban gyógyszerészvizsgát tett. 1855-56-ban Bécsben orvostanhallgató volt. 1859-ben a bécsi egyetem kémiai tanszékén tanársegéd, majd magántanár, 1860-tól a pesti egyetem helyettes, 1862-től ny. r. tanára. Mint ilyen létesítette az egyetem I. sz. kémiai Intézetét 1872-ben. 1875-76-ban a pesti egyetem rektora. Bekapcsolódott a Balassa János és Markusovszky Lajos vezetése alatt állott haladó felfogású orvosi társaságba. A kémiának majd minden ágát művelte. Nevéhez fűződik két, máig használt analitikai mérőoldat faktorbeállító anyagának, a kálium-bikarbonátnak és kálium-bijodátnak (Than-só) a bevezetése. Ő javasolta elsőnek az elemzések eredményének "ionformában" való megadását, még jóval az Arrhenius-féle ionelmélet megalkotása előtt. Elsőnek foglalkozott hazánkban színképelemzéssel. Felfedezte a karbonil-szulfidot. Elsőként definiálta egzaktul a gázok mól-térfogatának fogalmát. Vizsgálta a hidrogén égéshőjét és jó pontossággal meghatározta annak értékét. 1895-ben jelent meg "A qualitatív chemiai analysis elemei" című könyve. A "Kísérleti chemia elemei" című tan- és kézikönyve kimagasló értékű és jelentőségű volt. 1860-tól az MTA tagja.